Cselekmény: Maria és Magdalena (Dolores del Rio kettős szerepben) ikertestvérek ugyan, de jellemük eltér. Magdalena hideg és számító, ennek köszönhetően pedig beházasodott egy gazdag családba és luxuséletet él. Maria szerényen él műkörmösként, őt az élet nem megdzette, hanem keserűvé tette és depresszióra hajlamos. Történetünk Magdalena gazdag férjének temetésével kezdődik. A tetmetés után a két testvér természetesen újra felhántorgatja egymás iránti sérelmeiket, de közben a szegény Mariát lenyűgözi a luxus, amiben nővére él. Nem bírja tovább a vágyat és az elszenvedett sérelmeket, ezért csapdát állít Magdalenának és megöli, saját öngyilkosságának álcázva, hogy beköltözhessen az ő luxuséletébe...

Téma: Tipikus film noir a bűnös asszonyról, aki önmagát hajszolva a kétségbeesésbe elkövet egy bűnt, de az sokszorosan visszasújt rá, hogy megértse, mennyire rosszat tett. Az egyik csavar miatt sajnos kihúzták a dolog egyik méregfogát, amit most nem spoilerezek el, de lehetett volna sokkal komorabb is. Szóval ne csinálj rosszat, mert az nem jó, és amit nyersz rajta, azt máshol elveszítheted.

Tartalom: Már a felütés noiros, egy temetéssel indítunk, majd rögtön utána Maria az összes sérlemét Magdalena fejéhez vágja az erkölcsi magas lóról, miközben Magdalena azzal hárítja a támadásokat, hogy ő csak alkamazkodik a rideg világhoz. A rideg világot Maria újfent megtapasztalja, amikor egyik tehetős vendége a fodrászatban kikezd vele főnöki támogatással. Maria már akkor tudta, mit kéne tennie, amikor ikertesója házában összekeverték vele a szolgálók, de ez volt az utolsó csepp az anyagi nehézségek és a luxus utáni vágyakozás mellett. Némileg visszatartó erő nyomozó barátjának szerelme, de innentől kezdve már olyan, mint egy Columbo-epizód, látjuk ahogy megtervezi és végrehajtja a tökéletesnek gondolt gyilkosságot, majd beköltözik Magdalena életébe, de persze itt szembesülnie kell azzal, hogy az új szemszögből a régi élete nem is volt olyan rossz és Magdalena élete is tartogat váratlan fordulatokat. Ez most nem részletezném a spoilerek miatt. Ami a hangulatot illeti, noiros, de az elején ellőtt néhány cinikus megjegyzést leszámítva, hiányoznak a szellemes, pörgős párbeszédek.

Forma: Kezdetben pár esetben inkább ügyetlen, rossz ütemű a vágás és nem tűnik többnek egy szappanoperánál, de idővel beindul és ahogy a lélektelenebb felvezető után a történet megtelik izgalmakkal, úgy alakul a képi világ is. Maria és Magdalena beszélgetésekor a tükrök kapnak kiemelt szerepet, majd ahogy a folyton depis Maria életét kezdjük követni, úgy alakul a díszlet is noirosan borongóssá. A gyilkosság és közvetlen következményei Maria zaklatott lelkivilágát kifejezően expresszionizmusba csúsznak át sok árnyékkal, jelképes montázstechnikákkal (pl. a hulla, a falra veülő árnyékok, az órák). Vannak arcközeliek, ha ez kell, illetve jó kompzíciók, ha épp Maria magányát vagy pozícióját kell érzékeltetni (a bálon, a bíróságon... stb.). Egyszóval mindig az, ami épp kell. A zene hasonlóan működik, de inkább a krimiszerű, váratlan rázendítés a jellemző, amit egyszer-egyszer nagyon hatásosan felvált a hosszú, néma csend. Szinte teljes mértékben természetesen a sztár del Rion múlik a film, akinek két szerepet is el kell játszania, majd azt is, ahogy egyik karaktere megpróbálja eljátszani a másikat. Nem vettem észre benne hibát, de nem is vett le a lábamról a játékával, bár már ezerszer elmondtam, hogy ehhez nincs szemem.

Élmény: Ez a film is tök véletlenül került sorra, nem ez jött volna, csak ahogy már írtam, rengeteget futok lyukra. Ezúttal nem bántam meg, emlékezetes filmet láthattam, szerintem simán vetekszik a korabeli amerikai noirokkal. Egy kicsit kitartóbban látványos képi világ és izgalmasabb, mélyebb téma mellett tetszett volna, de így csak "egynek egész jó"élmény volt számomra.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Dolores del Rio (Maria Candelaria), Jose Baviera (Az öldöklő angyal)
- Feltűnhet a stáblistán egy nagybetűs név: Gunther Gerzso. Apja magyar volt, aki Mexikóba vándorolt. Gunther volt az egyik legjelentősebb mexikói díszlettervező.
- A sikerre való tekintettel 1964-ben elkészült az amerikai remake is Bette Davis főszereplésével Halálos hasonlóság címen.