Cselekmény: Othello (Orson Welles) mór létére megbecsült velencei hadvezér, de azért mégiscsak egy mór. Gyűlöli őt ezért Jágó, a szolgája és igyekszik a háttérből rendre keresztbe tenni neki. Othello beleszeret Desdemonába, egy velencei politkus lányába és az érzés kölcsönös, titokban összházasodnak. Jágó első dolga értesíteni Desdemona apját, de nem sikerül bizonyítani, hogy varázslattal csábította volna el a lányt. Jágó újabb tervet sző: elülteti Othellóban a féltékenység gyanúját, hogy kedvenc hadnagya, Cassio és Desdemona titokban viszonyt folytatnak egymással. Ehhez megszerzi a nő zsebkendőjét és elrejti Cassionál...

Téma: Gondolom mindenki számára jól ismert, hogy Shakespeare Othellója a féltékenységről szól, de ez most Welles Othellója kissé más hangsúlyokkal, vagy éppen semmilyennel. Egyes írások épp ezért már avantgárdnak gondolják, de szerintem ha az is, messze nem annyira az, mint mondjuk a Ganga Bruta, ezért én inkább csak hangsúlytalannak érzem, nincs igazán vezérszála.

Tartalom: Némileg természetesen eltér az eredetitől (ahogy Shakespeare is eltért tőle), de most nem összehasonlítgatni szeretnék, főleg hogy nem is tudnék, hiszen már olyan régen olvastam a drámát, hogy már abban sem vagyok biztos, olvastam-e. Ezt csak azért írom le, mert Welles kénytelen volt a játékidő miatt megkurtítani és felpörgetni a cselekményt, ettől pedig csak úgy kapkodja az ember az elején a fejét, főleg hogy nem is könnyű követni a korhű szöveget. A történet keretes, a végével indít, de amúgy is tudnánk mindent, szóval ez inkább hangulatfokozó elem. És hogy ezt ne felejtsük, rendre felbukkan Jágóval egy képen a ketrec, amibe a végén/elején zárják. Mire észbe kapunk, lezajlottak a velencei jelenetek, amiből megtudtuk, hogy Desdemona és Othello szerelemesek, Othello egy sikeres hadvezér, Jágó, a szolgája titokban utálja őt, egy Roderigo nevű gazdag pedig nagyon szeretné megkapni Desdemonát. A karakterek nagyon egyszerűek, nincs idő elmélyedni bennük, ez a film egyik nagy gyengéje, hiszen nem érezzük át Othello féltékenységét, Jágó bosszúvágyát... stb. De még Othellót magát se látjuk túl gyakran, és amikor igen, akkor korántsem egy karizmatikus hadvezér, akinek elképzeltük, hanem egy teljesen átlagos, jámbornak tűnő férfi.

Forma: Ezzel rá is térhetünk a színészekre, akiknek egy része azokból az írekből állt, akikhez a még kamasz Welles legendásan bedumálta magát. Jágó jól hozta a fondorlatoskó alávalót, Welles kevésbé volt életszerű Othellóként, amin nem segített a szintén elég átlátszó arcfetése sem. A fentebb leírt felpörgetett tempó megjelenik a képekben is, nagyon rövid jelenetek tudnak nagyot ugorni térben és időben, nagyon sok a vágás, de ez sokszor az előnyére válik, főleg amikor zaklatott lekliállapotot kell kifejezni. Rengeteg az Aranypolgárral felmutatott látványos képi elem, a dőlt szöhek, az árnyékolás, a deep focus, különleges kameraszögek. Mindennek azonban nem csk az esztétika volt az oka: a forgatás legendásan rosszul haladt a folyamatos pénzhiány miatt, így kénytelenek voltak sokat vágni és a díszletről elterelni a figyelmet felfelé álló kamerával, hogy inkább az eget lássuk. Bosszantóbb hiba volt a gyenge hang. A rossz felszereltség miatt leve utószinkronban gondolkodtak, de időnként csúnyán eltér a hang és a kép, és gyakran konzervhangot hallunk. Viszont az első jelenet temetési gregoriánja nagyon odab*sz.

Élmény: Valahol a Falstaff, A gonosz érintése és a Rettegett Iván között van. A képi megoldások látványosak, ha csak ezen múlna, akkor tök jó lenne, de nincsenek összhangban a gyengébb tartalommal. Elsősorban az a bajom, hogy elkapkodták és nincs idő átérezni a karaktereket.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Orson Welles (Aranypolgár, Az Ambersonok tündöklése és bukása, Párbaj a napon, A harmadik ember, A gonosz érintése, Falstaff, H mint hamisítás), Robert Coote (Diadalmas szerelem)
- MacLiammori (Jágó) és Edwards (az apa) egy pár voltak, amit ekkoriban nyilván nem vállaltak még fel.
- Több magyar is részt vett a forgatásban: George Fano operatőrként, Csepreghy Jenő és Trauner Sándor díszlettervezőként
- A forgatás jellemzően nehezen megy Welles-nek, ezúttal azonban mindent felülmúltak a nehézségek és a maga korában, de még ma is ritkaságszámba menő 3 évig tartott, ugyanis pénzhiány miatt többször leállt. Ezzel kapcsolatban rengeteg anekdota olvasható, kezdve azzal hogy Welles szerint akit nem látunk közelről, az valószínűleg valaki más. Egy jelenetben egy színész belép egy ajtón, a következőben vágás után kilép rajta - a valóságban két év telt el a kettő között és más kontinensen vették fel... Csak azért történt a gyilkosság a fürdőben, mert nem sikerült jelmezeket szerezni, így kényszermegoldásként egy szál törölközőben adták elő. Othello jelmezének egyik darabja Welles egy másik filmjéből való, ahol ragaszkodott a drága prémhez, mert szerinte illett a karakteréhez. A forgatás végén a prém eltűnt, ám az Othellóban látható :D
- A film hivatalosan marokkói, noha a producer és a stúdió olasz és egy fontosabb marokkói eleme sincs a váron kívül.
- Shakespeare 1603-as Othellójának eredetije egy 1565-ös olasz novellagyűjtemény egyik darabja, amely a fehér olasz nőket igyekszik óvni attól, hogy arabokkal összeálljanak. Pedig nem volt ritka és állítólag az észak-afrikaiak megszokottak és elfogadottak voltak a korabeli Velencében. De még mindig nem ez az eredeti mű, hanem az Ezeregyéjszaka meséinek egy darabja.