Cselekmény: ...avagy "Rosaura tízkor". Mert egy magányos este tíz órakor Rosaura bekopogtat egy szállóba Camilot keresve. A ház asszonya, Milagros és bérlői kitörő örömmel fogadják, de a következő jelenetben már a rendőrségen vagyunk, ahol Milagros asszony nekiáll elmesélni, mi vezetett el idáig. Tizenkét évvel korábban a rossz idegekkel küzdő, vézna és nem túl fiatal Camilo bekopogtat hozzá szobát keresve. A bérlők szinte egy családként élnek együtt, Camilo pl. szereti és ajándékokkal halmozza el Milagros asszony lányait is, akik időközben felnőtt nőkké válnak. Egy hónappal történetünk kezdete előtt azonban Camilo parfümös levelet kap mindenki döbbenetére, amit különösen Matilde, Milagros asszony legnagyobb lánya visel rosszul. A lakókat fúrja a kíváncsiság, végül Milagros asszony titokban beleolvas a levelezésbe, amiből kiderül, hogy Camilo reménytelen románcba bonyolódott a csinos és fiatal Rosaurával. Miután szembesítik vele, Camilo elmeséli, hogy festőként ismerkedett meg a szigorú apa által aranykalitkába zárt lánnyal, és portréfestés közben egymásba szerettek, de nem tud mit tenni, nem lehetnek együtt. Nem sokkal később Camilo vallomása után érkezik el történetünk a film elejéhez, Rosaura megérkezéséhez, ám ezúttal Camilot is látjuk, aki egyáltalán nem tűnik boldognak...

Téma: Hmmm... megint nem találtam leírást a filmről, így magamra kell hagyatkozzam teljesen, de ugye ilyenkor mindig fennáll a veszélye, hogy átsiklottam néhány országspecifikus téma felett. A soknézőpontos elbeszélési technika miatt úgy gondolom, a legfontosabb állítása a filmnek az, hogy a közösség egyénekből, egyéni vágyakból, tettek összességéből áll, de az Ének az esőbenhez hasonlóan egyfajta gondokodási spirált is beindít az egyéni nézőpontokból adódó valóságértelmezésről.

Tartalom: És milyen okosan van felépítve, bevallom, én is hasonlóban gondolkozom, ha esetleg filmkészítésre adnám a fejem (és húsz évvel fiatalabb lennék). Több korabeli filmhez hasonlóan indul, azaz kb. a jelenben megérkezik Rosaura, majd jön a visszapillantó, és ez egy darabig meglehetősen komikus, romantikus vígjátékféleségnek indul a visszamlékező Milagros asszony személyiségéhez igazodva. Ezt egy picit megszakítja Camilo elbeszélése arról, hogyan ismerkedik meg Rosaurával, de eddig konzisztens a sztori és vakartam a fejem, hogy lesz ebből krimi, amíg el nem értünk a történet feléig és az első fordulatig. A rontóckodás elkerülése végett nem folytatom, legyen elég annyi, hogy innentől kezdve újabb karakterek mesélik el a többletinfót hordozó nézőpontjukat,és egy ponton már én is kíváncsi lettem a rejtély megoldására, hiába vagyok nehezen meglephető, rutinos filmnéző. De nemcsak a nézőpontok váltakozása, hanem az idősíkok keveredése is érdekessé teszi a történetet, noha ez még messze nem a Ponyvaregény, de már nem is A vihar kapujában. A legjobb azonban, hogy az új nézőpontok a műfajoknak is bekavarnak, és Milagros asszony komikusabb hangulatát felváltja egy romantikusabb, majd krimiszerűbb, aztán thriller, végül már-már komor realizmusba hajlik, így egyre komorabb lesz a film, ami az első jelenttel záródik újra. Kicsit olyan, mintha filmtörténeteset játszott volna velünk a rendező és a múltbarévedős eszképizmusból egyre közelebb hozott volna minket a jelen valóságáig. Összefoglalva tehát, mindegyik karakter más, a saját színét viszi bele a történetbe, ahogy minden egyén a maga egyéniségével járul hozzá világunkhoz. És akkor nem beszéltünk arról, hogyan hathat a képzelet, azaz a szellem a valóságra, de nem akarok spoilerezni.

Forma: Képileg kevésbé izgalmas, de valamelyest ez is változik a nézőpontokkal, van benne kicsi Szédüléses és ahogy komorabbá fordul, egyre noirosabban árnyékos lesz. Zene ha van, az csak a krimi jelleget erősítő hanghatás. A színészek a karaktereiknek megfelelően egyszerűek, kivéve nyilván a két összetettebbet. Ebből a szempontból a Camilot alakító színésznek inkább az alkata jó választás, semmint a játéka.

Élmény: Megint egy kiváló, szórakoztató latin krimi, méltatlanul hanyagolt területe ez a filmtörténelemnek. Valószínűleg a tapasztaltságom az oka, hogy egyre kevésbé tudom méltányolni a filmeket és nem vagyok oda érte, pedig a képi világát leszámítva erős élményt nyújt és bátran ajánlom az érdeklődőknek.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Lili Massaferro (La casa del angel)
- A filmben feltűnik a rendező is, aki egyébként sokáig színészkedett. Ezúttal Rosaura apját játszotta.
- Maria Concepcion Cesar (Matilde) két hónapja hunyt el 91 évesen.
- Lili Massaferro (Elsa) életében a színészkedés csak rövid állomást jelentett, kezdetben egy újság marketingeseként dolgozott és olyanok udvaroltak neki, mint Borges vagy Nilsson. Fia csatlakozott a peronisták katonai szárnyához és itt is érte a halál 1971-ben, ezután Lili szintén csatlakozott a gerillákhoz. Emiatt 1973-ban letartoztatták pár hónapra. Ezután Európába ment és közel 15 évig agitált az argentin diktatúra ellen, majd 1989-ben hazatért és visszavonult.