Rendezte: Luis Bunuel
Műfaj: -
Főbb szereplők: Claudio Brook
Megjelenés: 1965, Mexikó
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 8,0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/oszlopos-simeon-simon-del-desierto/movie-3353
Cselekmény: Szíria, 5. század. Simeon (Claudio Brook) vezeklésképpen már hat éve egy oszlop tetején él és imádkozik, csak egy kis ételt fogad el. Történetünk kezdetén ünnepélyesen átadnak neki egy magasabb oszlopot, az összegyűlttömeg pedig megkapja a csodát, egy levágott kezű tolvaj kézfejei visszanőnek az imádság erejével. Visszautasítja a papi hivatást és anyja szeretét, hogy kizárólag Istennek szentelhesse életét, de természetesen megékezik a Sátán (Silvia Pinal) egy szexi iskoláslány képében, hogy lecsábítsa az oszlop tetejéről...
Téma: Oszlopos Simeon története újabb alkalom Bunuelnek, hogy megcsípkedje a kereszténységet/egyházat/a vallást úgy általában. Bár a karakter szinte megegyezik a Nazarinéval, a hangsúly ezúttal inkább azon van, hogy egy ilyen szent figura mennyire nem tartozik a való világba, mennyire távol áll a realitásoktól.
Tartalom: A történet szerkezete kicsit az Airplanre hajzott számomra, mivel "poént" poénra halmoznak összefüggő sztori helyett, már amennyire poénnak lehet nevezni Bunuel gúnyos megnyilvánulásait. Ezúttal viszont könnyen értelmezhetőek voltak, így valóban szinte már nevetni támadt kedve az embernek. Ezek természetesen az egyház/vallás ellen irányultak, hogy az átlagember és az egyház hogyan viszonyul a szenthez. Példa az átlagemberre, amikor a bűnös tolvaj, kinek levágták a kezét, csodáért könyörög, hiszen már jó útra tért; ehhez képest amikor visszakapja, első dolga unottan eltávozva felpofozni gyerekét. Az egyház meg természetesen végig kapja az elejétől kezdve, hiszen az egész történet azzal nyit, hogy kap egy magasabb oszlopot, ami abszurdan modern marketingesnek hat, de valóban megtörtént... Ahogy az átlagemberek és egyházi személyiségek az oszlophoz járulnak, mind egy-egy dolgot hoznak magukkal a való életből, amelytől Simeon elzárta magát, és amelyekhez nem tud érdemben hozzászólni gyakorlatiasan. Az újabb poénforrást a sátán jelenti, aki természetesen megpróbálja lecsábítani őt az oszlop tetejéről hol szexszel, hol étellel, hol istennek tettetve magát. A végét sajnos nem mesélhetem el, pedig még Bunuelhez képest is szokatlan váltás következik és lehetne róla filózgatni,hogy a vallás végéről akart beszélni vagy a világvégéről.
Forma: Sajnos Bunuelt továbbra se érdeklik a látványelemek, pedig a semmi közepén álló oszlopon élő ember képe tök szuggesztív már önmagában is. Asátán és a hozzá kapcsolódó furcsaságok lehettek volna meghökkentőbbek, na nem mintha Silvia Pinal mellei nem lettek volna elég látványosak - de a trükkök kb. Melies szintjén vannak, a színészek csak bábok, zene talán nem is volt (a végéig, de ott jó volt). ja, és egy fontos, tisztázandó dolog: szinte mindegyik írás arról beszél, hogy a film rövidsége (kb. 45 perc) a szűkös anyagiaknak volt köszönhető és emiatt sok terv elmaradt. lehet hogy valóban elmaradt már drágább jelenet, de hossz és a fura befejezés nem emiatt volt ilyen, hanem mert eredetileg három különböző rendező (pl. Dassin és Fellini) rendezett volna három különálló történetet egy filmben, csak ez végül elmaradt.
Élmény: Nem hiszem, hogy arról lenne szó, hogy sikerült volna ráhangolódnom Bunuelre; inkább csak annyi történt, hogy ez a film sokkal nyíltabb és fogyaszthatóbb humorú, tehát élvezhetőbb. Kifejezetten hajazott a Brian életére. Ezért ha valaki Bunuellel ismerkedne, szerintem ez az ideális kezdetnek.
Érdekességek:
- Korábban láttuk: Claudio Brook és Silvia Pinal (Viridiana, Az öldöklő angyal)
- Még életben van: Silvia Pinal (87)
- Enrique Alvarez Felix anyja Maria Felix
- És akkor Simeonról: 5. századi szír volt, aki annyira rákattant az aszkézisra, hogy még egy apátságból is kitiltották szerzetestársai. Akkor vált híressé, amikor a nagyböjtöt (40 nap) állítólag evés nélkül végigcsinálta. Innentől kezdve túl sokan járultak hozzá, így a magányt keresve kapaszkodott fel végül egy oszlopra Taladah közelében. A filmbeli események egy része valós (pl. a magasabb oszlop vagy az anya elhajtása). 37 év után, kb. 70 évesen hunyt el az oszlopon. Pár évtizeddel később felépítették tiszteletére a helyén az egyik legrégebbi, még létező templomot, de sajnos sok pusztítás rongálta meg az elmúlt évszázadok háborúiban.
- Az oszlopon élés akkora divat lett, hogy ezen a Simeonon kívül még három másik oszloposunk van csak Simeon nevűből az 5-9. századokból.