Cselekmény: ...avagy kb. "sikuku". Roku enyhén fogyatékos, egy szeméttelepen épült nyomortanyán él anyjával. Napjait azzal tölti, hogy képzelt villamosát vezeti a környéken, ehhez ismételgeti a zakatoló "dodeszukaden" hangot. A szeméttelep lakó között van a segítőkész fémműves, a folyton részegeskedő két munkás-barát. a hivatalnok és undok felesége, a folyton mástól terhes feleség, a részegeskedő nagybáty által végletekig kihasznált unokahúg, a traumatizáltságában állandó sokban lévő idősebb férfi, valamint a saját házról ábrándozó apa és kisfia.

Téma: Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit akart ezzel üzenni a rendező, mert szocio-sztorinak nem túl erős, a képi világa pedig annyira stilizált, hogy üvölt róla, hogy jelképesen kell venni. Mivel mindegyik szereplő menekül a valóság elől - ha ez nem egy korabeli társadalmi jelkép - , azt hiszem Kuroszava ezzel saját művészi identitását próbálja bemutatni.

Tartalom: Ez szinte biztos nincs így, mert kevés helyen olvastam hasonlót, de sorolom az érveim. Elöljáróban érdemes annyit tudni, hogy Kuroszava ekkoriban egy "meghurcolt" rendező volt sikertelen amerikai munkája miatt. A nyomortanya lakóinak történeteit Roku haladási útvonala köti össze, de egy idő után már nem is kell a jelenléte, egyszerűen csak elhalad az aktuális bemutatott mellett az újabb alany. Roku egy elképzelt villamost vezet teljes komolysággal egész nap, maiért kigúnyolják, de senki sem vonja kétségbe, hogy ne lenne ott valami, akaratlanul is részt vesznek a képzeletében. Az első útbaeső karakter az öreg ezüstműves, ő mindenkin igyekszik segíteni bölcsessége magabiztosságával. Sztoikus buddhasága Kuroszava humanista énjét jelentheti. A két részeg munkás olyan közeli barátok, hogy delíriumukban feleséget cserélnek és ezt még a nők se bánják; azt hiszem ez az identitásvesztésre és felcserélődésre utal. A hivatalnok a zsémbes feleséggel testileg nyomorék, de utálatos feleségével ezek ellenére is szilárd a kapcsolatuk jóban-rosszban. A mindenkivel félredugó, állandóan terhes nő gyerekeit a mostohaapa egyformán szereti és mindegyiküket magáénak tekinti. Az összeesésig dolgozó, majd megerőszakolt lány talán a stúdiórendszer. A néma, megcsalt öregember a kiábrándultság, az álmodozó apánál pedig talán már nem is lehetne nyilvánvalóbbat mondani, aki folyton a jövőről ábrándozik, de közben elhanyagolja a jelent és okafogyottá válik a tervezgetése. Ha ez a nyomortelep viszont nem Kuroszava belső lelki világa, akkor nincs nagyon miről beszélni, kapunk néhány élettörténetet a társadalom alján élőktől, hol vidámabbat, hol tragikusabbat.

Forma: Érdekes módon Kuroszava mintha nem változott volna sokat, igaz, mindössze bő húsz év telt el. Arra gondolok, hogy a Tora no O vo Fumu Otokotacsiban is elég színpadias volt a díszlet, itt is teljesen nyíltan festett és stilizált az egész. Mindkét esetben a költségvetés volt az oka, de ezúttal szerintem művészi megfontolások is közrejátszottak, már amennyiben elfogadjuk az elméletemet - ellenkező esetben csak simán gagyi. A legjobb ebből a szempontból Roku gyerekrajzokkal teli szobája,főleg amikor a fény színe elváltozik átsütve a színein. Ez volt Kuroszava első színes filmje, így azok nagyon erősek és élénkek, amit én hiányolok sok színes filmben és amit annyira lehet szeretni a régebbi Technicolor filmekben. Sok a jelkép és a jelképes beállítás, mint pl. a papírvirágokon megerőszakolt unokahúg vagy a kép két szélén elhelyezkedő alak, akik közül az egyikre, aki újrakezdené az életét esik fény, a másik bezombultra nem.

Élmény: A mai napig vegyesek a kritikai vélemények, és megértem őket, szerintem se illet 1970-be. Kuroszava korai filmjeihez mérhető a tartalma, megvalósítása szintén.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Szugai Kin (Élni, Menny és pokol), Igava Hiszasi (Harakiri, Káosz), Fudzsivara Kamatari (Élni, Hét szamuráj, testőr, Menny és pokol)
- Más filmek kapcsán már említettem, hogy a japán filmezési szokások erősen változóban voltak, a tévé kinyírta a nagy, hagyományos stúdiókat, akik csak új, korhatáros típusú filmekkel tudtak versenyben maradni. Kuroszava ezért saját céget alapított többek közt Kobajasival. Ez volt az első és utolsó filmjük, mivel sem a kritikusok, sem a közönség nem fogadta lelkesen. A sorozatos kudarcok hatására Kuroszava 1971-ben öngyilkosságot kísérelt meg.