Cselekmény: ...avagy a mennydörgés istene. Második világháború, Szenegál. A francia hadsereg gyakorlatilag elrabolja a falu fiatal férfiait hogy hadra fogja őket. A falu törzsfőnöke, Djimeko aggódni kezd, hogy az istenek miért hagyták ezt. Egy évvel később a nők learatják a vallási rituáléra szánt rizst, amit a katonák természetesen inkább elvinnének, ezért a falusiak elrejtik. A tanács előbb az isteneknek szeretne áldozni, de Djimeko szerint errenincs idő és a közeledő katonákra támad, akik természetesen könnyedén megölik puskáikkal a lándzsás öregeket. Az új törzsfőnök, Kabebe az istenekben való kétkedést okolja, ezért áldozatokat mutat be, miközben a katonák túszul tartják a nőket, amíg megkapják a rizst...

Téma: Sembene témái mindig önmagukért beszélnek, hiszen mint tudjuk, eleve azért kezdett a filmezésbe, hogy az írástudatlanokhoz is eljusson. A témák között szerepel tehát Szenegál szerepvállalása a második világháborúban, a nők szerepe, a tanács rugalmatlansága, a hagyományok meghaladása.

Tartalom: A történet a fiatalok összefogdosásával kezdődik, amin a vének keseregnek, de nem nagyon tudnak mit tenni. A nők azok, akik a tényleges munkát elvégzik, de a learatott rizs valójában rituális célokat szolgál. A falu törzsfőnöke már nem bízik az istenekben, hiszen csupa megaláztatás az életük. Amikor lázadását könnyen leverik, a történet talán legfontosabb jelenetében párbeszédet folytat az istenekkel és megtagadja őket, hiszen ha ők nem lesznek, nem lesz aki szolgálja őket. A másik oldalról nem beszéltem, de a franciák része ennél komikusabb. A falu szemszögéből nézve a nézőnek is abszurdnak tűnik a franciák háborúja, főleg a Petaint éltető propaganda, ami jellemzően semmit nem változik, amikor de Gaulle kerül hatalomra, csak a személye más a kultusznak. Még belemehetnék pár karakterbe, mint a normálisabb parancsnokba és rasszista altisztjébe, de ahogy említettem, Sembene témái önmagukért beszélnek és így minden jelentét fel lehetne sorolni a filmnek, én pedig most csak a lényegre koncentrálnék.

Forma: Ez is sembenésen lényegretörő, a speciális effektek kimerülnek a vágásban, még a beálltások sem vizuálisan jelképesek, hanem inkább tartalmukban (ld. alább a képen a kislányt és a puskát). A színészek amatőrnek tűnnek, de semmiképpen sem természetesnek, bár ettől talán mégis életszerűbb egy nehezen megnyilvánuló szónok. A vége hirtelen következett be, viszont a puskalövések még folytatódtak, ami szintén sok mindenre utalhat, és ezt már a nézőkre bízza.

Élmény: Gondolom érezhető az eddigi leírásból, hogy nem fogott meg a film. Sem látványban, sem tartalmában nem volt kielégítő számomra, talán túlságosan saját korába van ágyazódva.

Érdekességek:

- Annak ellenére, hogy Szenegál ekkor már független volt, francia nyomásra öt évig nem mutathatták be a filmet, elvégre nem ábrázoljákőket túl jó színben.
- A filmben szereplő törzs a dzsola, főként Szenegálban és környező országaiban élnek mintegy félmillióan.