Cselekmény: A középkorú Anisz jelentéseket készít az Egészségügyi Minisztériumban. Sok értelme nincs neki, ezért állandóan be van szívva. Egy nap belefut régi ismerősébe, Ragabba, aki mára menő színész lett. Ragab elviszi őt a játékosan csak Királyságnak becézett csónakházba, amit közösen bérel néhány hasonszőrű barátjával és egész nap hasisoznak és nőkkel hetyegnek. Épp kifogytak az anyagból, Anisznál pedig épp van, úgyhogy mentem megteszik "egészségügyi miniszternek". Egy kirándulós buli alkalmával - természetesen beszívva - elütnek egy lányt az úton. Megijednek és segítségnyújtás nékül elhajtanak, de hamar meggyőzik magukat, hogy tulajdonképpen nem is történt nagyobb baj, és minden folytatódik tovább...

Téma: Az 1960-as évek végének Egyiptomának állapotát próbálja rögzíteni a film (és az alapjául szolgáló regény), amikor a világ többi részéhez hasonlóan "dekadenssé" vált az a réteg, akinek vezetnie kellett volna az országot. Az egykori forradalmárok középkorúvá válva inkább elmenekülnek a valóság elől, hiába dörömböl az ajtajukon.

Tartalom: Elsőként Aniszt, a főszereplőnket ismerjük meg, aki idősödő hivatalnokként konstansan Buddhára szívja magát és a beálltak logikájával próbálja értelmezni maga körül a világot, ami kicsit olyan, mint egy udvari bolond meghökkentő, de lényeglátó kommentárjai. Hamar bekerül egy értelmiségi társaságba, ahol egy író, egy színész, egy filmkritikus és egy ügyvéd szintén folyamatosan hasist szívnak, de ők Anisszal ellentétben élvhajhászok. A jóképű színész, Ragab szállítja a nőket, akiket először lefektet, majd lepasszolja barátainak. Az egyik nő férjes, de mindketten csalják egymást; a második nő kérkedik egyszerű állásával, de közben valójában gyakorlatilag prostituálódott, hogy eltarthassa gyerekeit. A harmadik nő egy fiatal egyetemista, de elvakultan imádja Ragabot, aki egyébként limonádé-filmekben játszik. Idővel kiderül, hogy mindegyikük komolyabban kezdett, de valaminek a hatására kiábrándultak a világból és inkább az élvhajhászásba menekültek. Kivétel a fiatal egyetemista lány, aki már az eleve romlottá nevelt jövő nemzedékét képviseli, illetve Anisz, aki nem élvezkedik, csak kilép a valóságból. Két esemény jelzi a valóságot: az egyik, amikor elgázolnak egy lányt, de tulajdonképpen teljesen logikusan levezetik megnyugtatva magukat, hogy és akkor mi van, baleset volt, nem szándékos, szóval minek menjenek börtönbe. A másik Egyiptom egyik korabeli háborúja (több is volt, úgyhogy nem tudom melyik), de még a bombázásokat is figyelmen kívül hagyják. A változást a társadalmilag tudatos újságírónő hozza el, de a végkifejletről már nem beszélek. Ezen kívül persze még számtalan jelképes esemény van, kezdve a fáraó sírjának meglátogatásától a filmforgatáson át az útfelújításig.

Forma: Van pár jó kifejezőeszköz, de alapvetően nem izgalmas, pedig a bedrogozott látásmód több lehetőséget nyújt. Pl. Anisz a főnöke arca helyett hivatali pecséteket lát és fel sem tűnik neki hogy a riport, amit készít, üres. Néhány emlékképe bevágása gyors és töredezett vágásokból áll. Időnként a füst elhomályosítja a képet. Hogy már végleg a színes korszakba léptünk és a szín használata ekkora már csupán esztétikai választás kérdésévé vált az jelzi, hogy a filmforgatás során a rendező nézőcsalogató, színes filmet akar, és az eddig fekete-fehér filmünk nyomban színessé változik, mint az Óz, a nagy varázsló. Kivételesen megemlíteném a színjátszást is, az Aniszt alakító színész számomra hiteles visszafogottsággal tudta bemutatni a sztoikusra szívott fejét.

Élmény: Talán a mai világ hibája, de őszintén szólva nem tudtam elítélni az élvhajhász társaságot, hiába próbált minket abba az irányba terelni a film, szóval nem tudta átverni rajtam az üzenetét, mint a jobban sikerült latin filmek. Ugyanakkor megint meglepő volt, hogy Egyiptom ekkoriban ennyire szabados volt és ilyen bátran ábrázolták a kábítószerezést, simán rokonítható pl. Az előadással. Szóval nem volt rossz, de lehetett volna jobb is.

Érdekességek:

- A filmet természetesen betiltották, de nem az erkölcstelenség ábrázolása miatt, hanem mert negatív színben tüntette fel a korszakot. Annál meglepőbb, hogy sok helyen Európában is be volt tiltva.