Tartalom

Chas (James Fox) verőember, gengszter főnöke jobbkeze. Munkáját jól, élvezettel végzi, ám a soros megfenyítendő alany iránt személyes gyűlölettel bír. Egy összetűzés során megöli főnöke figyelmeztetése ellenére, ezért jobbank látja szem elől tűnni, sőt, lelépni az országból. Tökéletes búvóhelynek tűnik ideiglenesen, ezért szobát bérel egy csapat hippi házában. A ház tulaja az ex-rocksztár Turner, aki hármasban él barátnőivel szex, drogok és zene közepette. Chas-nek kezdetben egyáltalán nem szimpatikus ez a légkör, de miután tudtán kívül begombázzák, lefejti gengszter-énjét és Turnerékhez hasonlóan felszabadul.

A film témája az identitás. Chas többször is kihangsúlyozza, hogy tisztában van önmagával, míg főnöke szerint - aki úgy gondolja, hogy nem a személy a fontos, hanem a szerep ,amit betölt az üzleti életben - nincs tisztában a helyzetével, túlságosan régimódi. Chas utál mindent, ami külföldi, szabados, a normálistól eltérő... stb., így kész sorscsapás számára beköltözni a hippikhez, akik drogoznak, biszexek, művészkednek. Náluk elmosódnak a határok a nemi szerepek, az idősíkok és a tudatok között is. Ezt élheti át Chas, amikor lopva begombázzák, és ezzel félig nővé alakul, kötődni kezd egy francia lányhoz és kicsit eggyé válik Turnerrel.

Megvalósítás

Bár 1968-ban készen állt a megjelenésre, csak 1970-ben adták ki végül két ok miatt is: a történet első fele a londoni alvilágot hitelesen bemutatva túlságosan erőszakosra sikerült, a második felében megjelenő kendőzetlen droghasználat és szexjelenetek (szado-mazo, leszbikus és konrkét pornójelenet is szerepel benne) pedig még nem fértek bele a "közerkölcsbe". Ami a gengszter részt illeti, a hitelesség kedvéért igyekztek minél jobban megismerni az alvilágot és szakítottak az addigi felső osztálybeli bűnöző képével is. Ami pedig a második, pszichedelikusabb részt illeti, a Turnert alakító Mick Jaggernek csak önmagát kellett hoznia, hiszen eleve ő testesítette meg ezt a fajta karaktert mind külsőben, mind belsőleg. A Turner angol szeretőjét alakító Anita Pallenberg ugyancsak ebben a közegben élt, a Rolling Stones három tagjával is viszonya volt (elvileg nem egyszerre, de hát ki tudja...) és hírhedt orgiáik voltak. Nem meglepő módon a zenéért részben Jagger felel, híres sláger a Memo from Turner.

Képileg szinte tökéletes, minden van benne, ami kell egy látványos filmhez. A normálisabbank tűnő gengszeters rész is már bőven pszichedlikus a maga szokatlan kameraszögeivel, erősen szimbolikus díszleteivel (legfeltűnőbbek a falon lógó képek), párhuzamos vágásaival. (Érdekesség: ezt a stúdiónak köszönhetjük, akiket bosszantott, hogy Jagger húzóneve ellenére sem szerepel a film első felében, ezért a rendezők kénytelen voltak oda nem illően bevágni egy-egy pillanatra.) A gyors vágások végig jellemzik a filmet, a zenével együtt simán tekinhető korai videóklippnek. A fények hasonlóan vibrálóak, a tükrökkel is sok a játék.

Élmény

A fent leírtak alapján kedvelnem kéne a filmet, hiszen a szememnek izgalmas volt, de a története valahogy nem állt össze számomra olyanná, amely meg tudott volna érinteni akár érzelmileg, akár szellemileg, hiába volt okos. Tanulság: még mindig nem tudom, mitől tetszik egy film :)

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: James Fox (A szolga), John Bindon (Barry Lyndon), Kenneth Colley (Csillagok háborúja)
- Ann Sidney 1964-ben szépségkirálynői címet nyert.
- Bár nem ezzel a filmmel indult, de a forgatás végül idegösszeomlást okozott James Foxnál, és ahogy filmbéli karakterénél, nála is nagy változásokat hozott ez az előadása. Mintegy tíz évig nem válalt fellépést, hogy megtalálja önmagát.