Cselekmény: 1883, Japán. Szansiro (Okocsi Dendzsiro) dzsúdzsucut érkezik tanulni egy városba, de amikor látja, hogy az összes tanítvánnyal elbánik egy időebb mester, inkább őt kezdi követni. Ő Jano (Fudzsita Szuszumu), aki a dzsúdzsucu egy új formáját, a dzsúdót fejlesztette ki. Szansiro erős ugyan, de zabolátlan és lepattan róla mestere tanítása az emberségről. Egy utcai verekedés után azonban végre sikerül magába szállnia. Hamarosan kihívója érkezik Higaki személyében...

Téma: Tipikusan a harcos-útkeresős sztori, amelyben a forrófejű fiatal a harcművészet mellett sprituálisan is fejlődik. Emellé kapunk egy kis átköltött-dramatizált dzsúdótörténelmet is, valamint ne felejtsük el, hogy 1943-at írunk, benne vagyunk a második világháború sűrűjében, Higaki pedig elég egyértelműen jelképezi a nyugatot.

Tartalom: A szerkezettel van egy apró probléma: előbb a háborús cenzorok, majd az amerikai uralmat kiszolgálók vágták meg, így állítólag mintegy negyedórányi rész örökre elveszett belőle, ami érezhetően töredezetté teszi. Az első lépés a vad Szansiro megvilágosodása, amit ügyesen egy sárból kiemelkedő virággal oldottak meg, tehát a szépség az, ami utat mutat neki. (Spolieres részek jönnek.) Persze ez még nem jelent választ mindenre, így amikor megöl valakit (dzsúdóval?!), további megvilágosodásra van szükség, de ez a rész pont hiányzik. Szintén hiányzik a következő fontos lépés, az áldozat csinos lánya ugyanis bosszút akar állni, de ezt sem látahtjuk, hogyan oldódik meg. A végső próbatétel egy idős mester legyőzése, akinek a lánya szintén megigézi Szansirót. A megoldás erre is hasonlóan az lesz, hoyg Szansirónak el kell engednie az egóját és csupán harcosként léteznie. Végül a filmen végigfutó szál a "főgonosz" Higaki, aki nyugatias öltözete miatt vélhetően a háborús propaganda része.

Forma: Kuroszava itt még sokkal nyersebb, és ez a stílus közelebb áll hozzám, valószínűleg ezért kedvelem a legjobban az expresszionista korszakot is, mert a kifinomodott filmnyelvhez már nincs szemem. Szóval több jó momentumja van a filmnek, kezdve azzal, ahogy Jano kezdetben csak árnyékként jelenik meg, majd közvetlenül utána Szansiro edzésének cipőjével való érzéklettése (az eldobott cipő mellett elsétálnak az emberek, majd havas lesz, majd elmossa a víz, tehát évszakok telnek el). Azonban ugyanezen okból látszódnak még gyengeségek is, pl. amikor a halálos küzdelemben rossz, kizökkentő tempóváltások vannak és hirtelen megalapozatlanul lassúra akar váltani a film, amikor addig normális tempójú volt. Viszont épp ez meg baromi hatás, amikor az öreg mester lányának sokkját kell vele kifejezni. A csúcspont persze a végső összecsapás, ami le se tagadhatná a Kuroszavától elválaszthatatlan western hatását (vagy épp fordítva, a western nem tagadhatja le Kuroszavát), ráadásul kontrasztos, viharosan expresszionista környezetben, épp mint a Harakiriben. A zene is jól alkamazott, gyakori a hosszú, feszültséget keltő csend.

Élmény:  Ez Kuroszava első filmje, ennek megfelelően még kiforratlan, de gyakran épp ebben van az ereje. A hiányzó részek sajnos érezhetően rontottak rajta, nem lehet átérezni és együtt tanulni Szansiro jellembeli fejlődését, de amúgy így is elfogadható.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Fudzsita Szuszumu (Tora no O vo Fumu Otokotacsi, Testőr, Menny és pokol), Okocsi Dendzsiro (Hiakuman Rio no Cubo, Tora no O vo Fumu Otokotacsi), Simura Takasi (Tora no O vo Fumu Otokotacsi, A vihar kapujában, Oharu élete, Élni, Hét szamuráj, Véres trón, Testőr, Menny és pokol), Hanai Ranko (Hiakuman Rio no Cubo), Szugai Icsiro (Búzaősz, Oharu élete, Szansó tiszttartó), Koszugi Josio (Tora no O vo Fumu Otokotacsi, Hét szamuráj), Kodo Kokuten (Búzaősz, Hét szamuráj, Véres trón), Kono Akitake (Tora no O vo Fumu Otokotacsi, Szansó tiszttartó)
- A dzsúdzsucu a 16. század környékén fejlődhetett ki a közelharc hatékonyabb kezelése végett. Ebből alakul ki a 19. század végén a dzsúdó, amelyben a cél, hogy lehetőleg az ellenfélt sérülés és halál nélkül tudjuk legyőzni.
- Jano alakja nyilván az alapítónak, Dzsigoro Kanónak megfeleltethető, akit sokat bántottak a suliban, ezért fordult a dzsúdzsucu felé, amiből aztán létrehozta a spirituálisabb dzsúdót. Első két tanítványa Szaigo Siro (Szansiro) és Cunedzsiro Tomita volt.
- Szaigo élete a valóságban azonban kissé máshogy alakult: nyolc évig sikeres harcművésze volt Kanonak, mígnem bele nem keveredett egy utcai verekedésbe, így abbahagyni kényszerült a pályafutását és íjászattal kezdett foglalkozni. Cunedzsiro 1905-ben az Egyesült Államokba utazott népszerűsíteni a dzsúdót, sikerrel, és a fia írta a regényt, amiből a film készült.
- Higaki alapja Tanabe Mataemon volt, aki sikeresen több dzsúdóst is legyőzött.