Cselekmény: 17. század, Japán. A híres kardforgató, Muszasi épp egy leszámolás közepén van egy teljes klánnal, és mindegyiküket legyőzi egyszerre. Hallván hírét, két testvér, Sinobu (Tanaka Kinujo) és Genicsiro tanítványául szegődik, hogy megboszulhassák apjukat. Muszasinak kezdetben nincs ínyére a dolog, hiszen a harc lényege nem a bosszú, hanem maga a harc, de végül elfogadja a testvéreket. Csakhogy a Szamoto-testvérek, akiken Genicsiróéknék bosszút akarnak állni, látva a nagy hírű segítőt, ők is egy nagyra tartott mesterhez, Szaszakóhoz fordulnak, aki megígéri, hogy megküzd Muszasival. Ezután orvul rátámadnak a testvérekre és megölik Genicsirót, míg a mester távol van...

Téma: A fent belinkelt írás azt taglalja, hogy nincs neki igazán kidolgozott témája, egy IMDB-s komment szerint pedig ez csak háborús propaganda, úgyhogy én is inkább effelé hajlom. Túlságosan kidolgozatlan, így legfeljebb a katonáknak jelenthetett némi nemzeti büszkeséget és iránymutatást Muszasi alakja, aki érzelemmentesen igyekszik harcolni magáért a harc élményéért.

Tartalom: Azonnal a közepébe vágunk a történetnek, Muszasi épp lemészárol egy teljes klánt egymaga, amikor megközelíti őt a két testvér. Ahogy említettem, bosszút állnának, de Muszasi l'art por l'art él a harcnak, igyekszik kizárni a személyes érzelmeket. Ez neki egyfajta ima, út a megvilágosodáshoz. Szóval e két szál összefonásával kapjuk meg a témnak szánt ideát és a személyes drámát, hogy legyenek érzelmek is, így eléggé hasonlít A dzsúdó legendájára. Hogy mindkét szálnak legyen ellenpólusa, az ellenséges testvérpár megkeresi Szaszakót. A probléma, hogy részben a kidolgozatlanság, részben a rövid játékidő miatt nem érezhető át sem Muszasi életszemlélete, sem annyira Sinobu fájdalma és megvilágosodása. A karakterek lélektelenek, még csak kezdemények. Sinobu fejlődik egyedül (nyilván, hiszen Mizogucsiról van szó), de belőle is túl keveset kapunk. Viszonylag sok az ugrás a cselekményben, ez is akadályozza a befogadást.

Forma: Nyomokban megvan benne az oldalazós Mizogucsi, aki vágás helyett a japán képek haladási irányát követve oldalazva kúszik át a következő jelenetbe. A kameraszögek, a világítás, a színészi játék általában egyszerű, nem látványos, a harcjelenetek viszont állítólag eléggé valószerűek és nagyban emeli értéküket, hogy kevés bennük a vágás, mint pl. amikor Muszasi a klánt egymaga intézi el. A minőség sajnos helyenként zavaróan rossz volt, de ahogy A dzsúdó legendájánál, itt se a rossz világítás vagy az idő tehet róla, hanem eleve rossz minőségben tudták csak elforgatni pénzhiány miatt.

Élmény:  Nem ez lesz a kedvenc Mizogucsi-filmem, ennél csinált jobbakat korábban és később is. Nyilván a kényszerhelyzet hozta, nem egy személyes projektje volt. Elkészítette, megcsinálta, de alig-alig érződik rajta a keze nyoma.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Tanaka Kinujo (Oharu élete, Ugecu története, Szansó tiszttartó)
- Ha esetleg valaki nem tudná, az esemény (részben) valós. Muszasi (1584-1645) legendás harcos volt, aki nem csupán ügyes kardforgató volt, de buddhista filozófus is. Első párbaját 13 évesen nyerte. A klán kiirtása 1604-ben történt, ami annyiban igaz, hogy mindhárom örökösét legyőzte, ezzel nem maradt vezetőjük. Muszasi mintegy 60 párbajt nyert; film fő eseménye a párbaja Szaszakóval (1585-1612) 1612-ben esett meg. 1643-ban hagyott fel a párbajozással, hogy remeteként egy barlangban írja meg könyveit. Népszerűsége miatt rengeteg alkotás született róla, személy szerint a filmnél sokkal inkább ajánlanám a Vagabond mangát.