Artúr filmélményei

Enamorada (1946)

2019. március 01. 11:07 - Liberális Artúr

Rendezte: Emilio Fernandez
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Maria Felix

Megjelenés: 1946, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
7,9

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/enamorada/movie-110087

Cselekmény: ...avagy kb. "szerelmesen". A mexikói polgárháború idején járunk, mint mindig. Reyes, a forradalmár (Pedro Armendariz) érkezik és elfoglalja a vidéki várost. Magához viteti a gazdagokat, hogy elvegye a pénzüket, köztük Penafiel urat, Sierra atyát és az amerikai Mr. Roberts-et, aki Penafiel lányának, Beatriznak (Maria Felix) jegyese. Mint kiderül, Reyes tábornok és Sierra atya együtt jártak a papneveldébe, illetve Mr. Roberts-nek is sikerül meglágytani a tábornok szívét, hogy bánjon kesztyűs kézzel Penafiellel. Nem sokkal később Reyes véletlenül belefut Beatrizbe és ismeretlenül is beleszeret a tüzes nőbe...

Téma: Tanulva az előzőekből, most eleve paródiaként álltam a történethez, de ezúttal nem hiszem, hogy az lenne. Inkább arról lehet szó, hogy megpróbálták felvázolni a polgárháború egyik alapkonfliktusát okozó megosztottságot, amit áthidalni a szeretet/szerelem tud.

Tartalom: A legnagyobb problémámat az első harmad okozza, amelyben a polgáháború kegyetlenebb oldalát bemutatva Reyes érkezését és hatalomátvételét láthatjuk. Egy didaktikus jelenetben felsorakoztatja a város krémjét és elkoboztatja a vagyonukat, de a tanárnak pl. pénzt ad. Reyes párja-ellenpontja a város papja, aki szemináriumi társa és barátja, csakhogy idővel Reyes arra jutott, hogy már a földön igyekezni kell létrehozni mennyországot, ezért küzd az elnyomóknak tartott gazdagok ellen. Csakhogy a Penafialék által képviselt elnyomók ebből csak annyit látnak, hogy el akarják venni az otthonaikat. A megoldás a szeretet lehet, amit egy keresztényi eszmecsere során érintenek. És ekkor nagyjából az egész eddigi sztorit kivágják, jön a tüzes Beatriz és átmegy a film gagyi, csetlős-botlós vígjátékba, majd romantikába,amelybe időnként néha vegyül némi komolyság is. Érdekes lehetne még Roberts figurája, mint a külföldi, amerikai megtestesítője, de ezzel nem foglalkoznak sokat. A pap is érdekes volt, ő mindig több világ között őrlődött (fennállórend és forradalom, papi hivatás és szerelem, földi és égi menny), talán jobb lett volna köré építeni a cselekményt.

Forma: Az audiovizuális csúscspont természetesen a templomi látogatás volt, ahol az Ave Mariát éneklő, viaszosan csillogó bőrű pap a barokkosan díszített templomban fogadta a tábornokot.  Ezt leszáímtva sok jelenet nem maradt meg, sőt a vígjáték-jelenetek poénjai inkább rosszul időzítettek, ami miatt nem is nevezhetőek viccesnek (ellenpélda az óraütés ritmusára felpattanó házigazdák). A színészi játékot túlzónak érzem, talán a visszafogottabb atya volt elviselhetőbb kivétel. A mexikói népdalok hangulatosak voltak, el is időzött rajtuk a kamera.

Élmény:  A vegyes hangulat nem tett jót a filmnek. Ha jobban a polgárháborút kiváltó alapokokra koncentrálnak, rendben lett volna, de még akkor sem éreztem volna kiemelkedőnek.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Maria Felix (La Diosa Arrodillada), Pedro Armendariz (Maria Candelaria, A prostituált), Miguel Inclan (Salon Mexico, Az elhagyottak), Manuel Donde (A másik, Sierra Madre kincse, Ő, Archibaldo de la Cruz bűnös élete, A szent hegy), Pascual Garcia Pena (En La Palma de Tu Mano)
- Fernando Fernandez (az atya) a rendező testvére

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr2714654977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása