Cselekmény: Történetünk kezdetén a nagyon szerelmes Margarita (Dolores del Rio) sűrgősen, ezért a családja tudta nélkül férjhez megy. Hamar kiderül azonban, hogy a "férjnek" már van felesége és gyerekei. Margarita megértő apja nyomban ki is tagadja már állapotos lányát, aki így előbb mosónőként, majd szülés után, ahogy a címből sejthető, prostituáltként próbálkozik megélni. Ám ahogy nő kisfia, egyre vállalhatatlanabbnak érzi foglalkozását. Egyszerre ront és javít a helyzeten, hogy a városba érkező hadsereg vezére (Pedro Armendariz) a kuplerájban beleszeret Margaritába és mentem magával is viszi a legfényűzőbb villába, így a nő megszabadul ugyan a szégyenfolttól, ám Juan, a parancsnok is épp ezt kéri: teljesen számolja fel a múltját, hogy ne prostiként tartsák számon. Hogy máshogy fogalmazzak: Margarita nem láthatja többé kisfiát...

Téma: A történet első fele a szokásos "sors áldozata" lány sztoriját hozta, azonban számomra viszonlyag váratlan fordulatot vett a felénél, hogy a szokásos "sors áldozata" lány sztorijának egy másik változatát lássuk. Szóval itt kezdett gyanús lenni a dolog, de leginkább a zárójelenet bizonytalanított el benne, hogy ez csak egy sablonos film lenne. Elnézést, ha rébuszokban beszélek, nem akarok rontóckodni. Egy kis kulisszatitok, ami igazából nem az: amikor megnézek egy filmet, elolvasom róla a beszámolókat, de rendes gyerek módjára a saját gondolataimat írom meg, mások írásait csupán mankónak használom. A lényeg, hogy megpróbálom megérteni a történet szándékát, hogy mit akar átadni az író, és általában ez veszi el a legtöbb időt, órákat a posztból. Néha könnyen megy, néha sokat kell gondolkodnom, néha pedig - mint most is - valahogy nem áll össze a látszólag nyilvánvaló. Na ekkor ugrik be általában Sirk neve, akinél megtanultam észrevenni a nagyon rejtett iróniát. És amikor ebbe a megvilágításba helyezem a filmet, akkor jobban illik rá ez a váz. Szóval hogy rövidre fogjam magam, egyre magabiztosabban ki merem jelenteni, hogy ez egy vérkomoly paródiája a "sors áldozata" történeteknek, valószínűleg a rendezőnek eddigre már elege volt belőlük. Vagy nem paródia, de akkor meg nem túl jó film...

Tartalom: Idilli tengerpartos romantikával indítunk, ha ez nem az 1940-es évek lenne, már erre is azt mondanám, hogy szándékosan tolják túl. Elég kiszámíthatóan halad a történet: a vidéki kislányt megszédítik, átverik és otthagyják, utcára kerül, jobb híján prostituáltnak áll (ld. Santa). Születik egy fia, beleszeret egy rangos katona, de a nő letagadja fiát, mert fél, hogy sötét múltja miatt elvesztené a fia jövőjét is jelentő pénzes palit. Juan bálványozza a nőt és elhalmozza drága dolgokkal, amitől Maragrita is beleszeret a férfiba, de közben láthatóan mardossa a féltékenység a nő múltja miatt, és már biztosra vesszük, hogy féltékenységből megöli, amikor váratlanul egyrészt ennek épp az ellenkezője történik, majd ismét váratlanul a férfi múltja vet véget a kapcsolatnak. A történet utolsó harmada ismét az önfeláldozó nőt jeleníti meg, és nézhetjük szentimentálisan is, de spoiler: a fiú gyakorlatilag lekurvázza saját anyját. A karakterek sablonosak, jöhettek volna bármelyik Fernandez-filmből, a helyzetek megegyeznek. És a Maria Candelaria? És a Salon Mexico? Minden poén volt, vagy egyik sem az...?

Forma: Ami elsőre feltűnt, az ugyanaz volt, mint a Maria Candelariánál: Dolores del Rio egy díva, teljesen hiteltelen beállítani parasztlánynak. Tarkón kellett volna vágni ezért a rendezőt a forgatókönyvvel - gondoltam magamban, főleg hogy del Rio borzalmasan teátrális volt. Aztán eljutottam a paródia-faktorig, és lám, mindjárt értelmet nyertek ezek a kifogásaim is. Juan féltékenységére és a várt gyilkosságra játszanak rá azzal is, hogy kedvenc dala épp erről szól, és rendszeresen ez megy kettejük együttlétekor. A film költségvetésének nagy részét Margarita ruhakölteményei adták ki, amik tényleg szépek voltak, dehát egy mozgóképnél ez nálam ritkán szempont. Volt pár jobb beállítás (börtönajtó, elvonuló tömeg), a temetős jelenetet mintha az expresszionista Frankensteinből emelték volna át, de jellemzően nem volt annyira látványos.

Élmény:  Valaki segítsen kérem, mert egyedül érzem magam... Komolyan vevendő a film vagy sem? Szerintem paródia, és ezzel felülbírálnám magam a Maria Candelaria esetében is, csak ott ez még nem esett le. ha nem paródia, akkor nem túl jó, ha paródia, akkor viszont már kevésbé aktuális, ilyen jellegű filmek manapság nincsenek.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Dolores del Rio (Maria Candelaria, A másik), Pedro Armendariz (Maria Candelaria), Fanny Schiller (Salon Mexico)
- Pedro Armendariz 1963-ban, 51 évesen öngyilkos lett betegsége miatt.