Cselekmény: A mindennapos nincstelenséggel küzdő, kagylóvadász Kino (Pedro Armendariz) és felesége, Juana kisbabáját megcsípi egy skorpió. Orvoshoz rohannak, de az kapzsi és nincs kedve fizetésképtelenekkel bajlódni. A gyerek szerencsére elkerülte a mérget, így főhőseink halászni indulnak, és rájuk mosolyog a szerencse: Kino hatalmas gyöngyöt talál. Hamar híre megy, most már az orvos is azonnal rohan, hogy megvizsgálja a gyereket...

Téma: Népmesésen egyszerű tanulságtörténet arról,hogy a gazdagságnak milyen veszélyei vannak, hiszen Kinoék boldogabbak voltak a gyöngy megtalálása előtt, és végül semmire se mentek vele. Persze ez így erős csúsztatás, még a történet maga is ellentmond neki, hiszen nem a gazdagság okozza a bajt, hanem a rossz emberek, ráadásul Kinoék nyomorognak, tehát az idilli szegénység ábrzolása sem igazán korrekt. De persze értjük, igen, a boldogság elsősorban nem a pénzen múlik.

Tartalom: A Steinbeck-novella alapja egy mexikói népmese, ennek megfelelően az elemei is egyszerűek: a cselekmény rövid, a szegény halászcsalád ölébe hullik a mesés gazdagság, ami a babájuknak egy jobb életet jelentene, de ez egyúttal rájuk vonja a gonosz emberek figyelmét is. Kinoék egyszerűek, szeretik egymást, nincsenek bűnös gondolataik sem. Velük szemben áll az orvos, aki mintha fetisizálná az igazgyöngyöket, úgy bánik velük. Alapvetően ő sem gonosz ember, de túldíszített házban él, folyton fekszik, eszik, illetve ő az, aki elülteti Kinoék ártatlan fejében a gondolatot, hogy jobb óvatosnak lenni, mert egyesek majd el akarják venni tőle a gyöngyöt. Ez a valaki az orvos uzsorás testvérében testesül meg, aki egyre nyíltabb kísérleteket tesz erre, és amíg elsőre mezei lopással próbálkozik, a végére több embert megöl a kincsért. Körülbelül négy részre bomlik a történet: először egy alapozó, körülményeket bemutató bevezető van, ezt követi a kincs megtalálása és a szép remények felfestése, a harmadik részben kezdődnek a megszerzésére irányuló kísérletek, majd az utolsó negyedben már konkrét egzisztencialista küzdelem van, amelyben Kinoék menekülnek az őket üldözők elől étlen-szomjan a kimerülésig. A fő jelkép természetesen a gyöngy maga, de ott a tenger is, mintegy istenként, amely ad és elvesz, és nyílt ellenpontként mutatják be a falusi és városi életet (puritán erkölcs vs romlott gazdagság).

Forma: A cselekmény egyszerűségét szerencsére ellensúlyozzák az életképek, amelyek a természeti képekre építkeznek, erről a Tabu ugrott be. Félmeztelen felsőtestek együtt mozognak, úsznak a víz alatt, mozdulatlan alakok figyelik a morajló tengert, expresszíven megvilágított tájakon haladnak főhőseink, a mulatságon táncolnak, énekelnek az emberek autentikus dallamokra... stb. Fernandez színészeivel továbbra sem vagyok megelégedve.

Élmény:  A történetet magát nem kedveltem különösebben, inkább butusnsk tartom, de ezúttal szerencsére sokkal nagyobb teret kapott a neves operatőr, Figueroa, és ha több életkép van, még erősebb lehetett volna a hangulata.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Pedro Armendariz (Maria Candelaria, A prostituált, Enamorada), Fernando Wagner (A vad banda), Alfonso Bedoya (A prostituált, Sierra Madre kincse)
- A gyöngy kálcium-karbonát, kagylófélék termelik magukból kórokozók hatására. Nem feltétlenül gömb alakúak. Az eddigi legnagyobb példány a Perlas ng Puerto, egy 34 kg-os fülöp-szigeteki darab.