Cselekmény: A fiatal és csinos Susana egy viharos éjjel megszökik a rémséges javítóintézetből. Egy birtokig jut, ahol összeesik. A család szerencsére észreveszi és gyorsan biztonságba helyezi. A tisztes nagybirtokosi életet élő család befogadja és cselédmunkát ad a lánynak, aki lassan nekiáll behálózni a családfő Guadalupét (Fernando Soler) és fiát, Albertót. Persze a munkásoknak is megtetszik a lány, különösen a keményebb Jesus-nak, aki miután véleltlenül értesül róla, hogy a lány valójában szökött rab, megpróbál visszaélni a helyzettel. Susanának természetesen esze ágában sincs leállni egy alkalmazottal, hiszen már magába habarította Albertót...

Téma: A gyanútlan mozinézőnek ez egy egyszerű történet, amelyben a gonosz lány megborítja a tisztes családi békét. Azóta azonban egyrészt már eltelt 70 év és a mai néző már jobban átérzi Susana kiszolgáltatottságát. Lehet, hogy nem szép dolog részéről a csábítás, de más eszköze nincs és különben is kettőn (esetünkben ötön) áll a vásár. A másik jel, aminek mi a korabeli nézővel ellentétben tudatában vagyunk, hogy ez egy Bunuel-film, és innentől kezdve sokkal inkább észrevehetőek a talán parodisztikusabbank szánt jelenetek.

Tartalom: A szimbolizmus már korán tettenérhető, az első jelenetben ugyanis Susana börtönveremszerű, sötét cellájában vagyunk, ahol szokatlanul véletlenül gyűlik egybe patkány, pók, csúszómászó, jelezve a hely erkölcsi szintjét. A második jelenetben pedig mindjárt jön Guadalupe és a lova, aki nem ellik neki és beteg, a rovargyűjtő Alberto, valamint a munkafelügyelő Jesus. A családi élet már parodisztikusan idilli, süt a nap, mindenki tökéletesen udvarias és boldog, a házvezetőnő folyton fecseg, mint egy rossz vígjátékban - ebbe rondít bele a vihar és Susana. Először a munkások és Jesus zaklatják, hiszen Susana nagyon csinos, de ő ennek tudatában nekik ellenáll, viszont a családfőt és fiát lassan behálózza bájaival (Bunuel ezúttal végre annyiszor veheti elő a női lábat, ahányszor csak nem szégyelli). A tisztes családi életet jelentő anyával szemben a férfiak ellenségessé válnak és akár egymást is megölnék, ha  atörténet nem záródott volna olyan szirupos befejezéssel, ami épp olyan gúnyosan idilli, mint a Kék bársony vége. Susana az összes karakter zsigeri énjét hozza elő, mellette mindenki leveti civilizáltságát: Jesus főnökösködni és erőszakoskodni kezd, Alberto szembeszáll szüleivel, az anya át akarja venni a családfői férfiszerepet, a családfő pedig feltétlen engedelmet követel. Csak a civilizáció érkezése teszi őket vissza szerepükbe. Ha odafigyelünk, gyakran belefuthatunk valamilyen szexuaális jelképbe, mint pl. a fegyverét markolászó családfő.

Forma: Szokás szerint nem túl izgalmas, bár a fent belinkelt írás egész sok apróságot kiszúrt, amik az én figyelmemet elkerüték. A legjobb rész az eleje, ahol a vihar, a sötétség, az álltok kissé expresszív benyomást keltenek.

Élmény: Nagyon, túlságosan finom szatíra, ha nem tudom, hogy Bunuelé, akkor unottan legyintettem volna. Ez még nyilván a útkeresésének a része, de nem is vagyok benne biztos, hogy hova akart kilyukadni vele. A rendező nevének tudatában egy fokkal érdekesebb és mulattságosabb volt, de azért így sem hozott nagyon tűzbe. Kicsit olyan, mint az Ő korai párja.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Fernando Soler (A kicsapongó apa)
- Még életben van: Rosita Quintana (93)