Artúr filmélményei

Ő (1953)

2017. december 19. 19:21 - Liberális Artúr



 

Rendezte: Luis Bunuel
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Arturo de Cordova, Delia Garces

Megjelenés: 1953, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/dG6U0IvJue4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/o-el/movie-63124

Tartalom:

Francisco a templomban felfigyel egy nőre és első látásra megkívánja. Látszólag a nő sem közömbös iránta, de mégis elrohan. Francisco követi őt, és kiderül, hogy egy ismerőse jegyese. Kap az alkalmon, és meghívja ismerősét családostul vacsorára, hogy beszélgethessen Gloriával. A hadművelet beválik, Gloria és Francisco összeházasodnak, ám hamar kiderül, hogy a férfi betegesen féltékeny típus...

A történet célja elvileg csupán egy bántalmazó kapcsolat bemutatása, aminek oka a betegesen féltékeny, pranoiás férj, de biztos vagyok benne, hogy simán ráhuzható a kor társadalomjára is kritikaként, evlégre több jellegzetes csoport képviselője megtalálható a filmben. Ebben az esetben pedig felmerül annak a kérdése, hogy az össznépi képmutatás és szokások mennyire intézményesítik a családon belüli bántalmazást.

Megvalósítás:

A történet szerkezete kissé kevert, a lineáris időrendből kb. a film harmadánál visszamelékezés lesz a második harmadból, majd újra valós időbe kerülünk a visszamelékezés után, végül az utolsó jelenet pár évvel előrébb röpít minket. Ennek valószínűleg az volt a funkciója, hogy kicsit montázsszerűen lehessen bemutatni Francisco féltékenykedéseit. Szóval az első harmadban Francisco szenvedélyes, romantikus szerelmesként tűnik fel előttünk, míg a második részben kiderül, hogy mindenre féltékeny, ami hamar tettlegességig fajul. Hogy miért féltékeny? Francisco karaktere a mára letűnt arisztokráciát képviseli, amely a kifogástalan társasági viselkedést várja el és amely a szemében megegyezik az erkölccsel. Erre ezernyi példát tudok hozni: templomi szertartás közben szeret bele Gloriába; amikor legfőbb bizalmasa, a szolgája kikezd egy szolgálólánnyal, a szolgálólányt rúgja ki; mindenkielnézi neki féltékenykedését, elvégre ő egy tisztességes ember... stb. A legbeszédesebb persze a megőrülésének jelenete, ahol hallucinációjában a legnagyobb baja, hogy mindenki megtudta hogy viselkedik magánéletében és hogy mindenki kineveti. A történet társadalmi beágyazottságát mutatja, hogy a filmen végigvonuló motívumként jelenik meg jogi harca családja ősi birtokaiért és szinte velük azonosítja magát. Emellett kiáll mellette az egyházat képviselő pap is, hiába öli meg majdnem Gloriát, de még Gloria anyja is elnéző vele. Egyedül a korábbi jegyese, a modern embert képviselő mérnök áll ki mellette. Persze Gloria is megéri a pénzét, aki minden ellenére valamiért szereti és nem akarja őt elhagyni. A film utolsó poénja, hogy Gloria és a mérnök gyermekének neve Francisco, ami mindenképpen az ő/az arisztokrácia továbbélését jelenti.

A Bunuel-filmek sosem voltak igazán látványosak leszámítva a szürrealista képeit, de ez a film nem szürrealista. Még Francisco hallucináció is annyiban merülnek ki, hogy ugyanazokat az embereket előbb normális helyzetünkben, majd hahotázva mutatják. Sok jelképes eleme van a filmnek, de egyik sem képi, kivéve talán Fransico utolsó, dülöngélős sétáját, ami jól mutatja zavartságát. Lábfétis azért van, nem kell aggódni.

Élmény:

Az eddig látottak alapján Bunuel munkásságát három korszakra tudom osztani, a kezdeti vadul szürrealista filmjeit egy földhözragadtabb mexikói korszak követte, majd Európába visszatérve kevésbé látványos szürrealista filmeket készített. E film is a mexikói korszakba tartozik, és bár már az első percben van templom és láb, nem mondanám meg, hogy ez az ő alkotása. Nem tudom hogy viszonyultak hozzá a korában, de a téma a sajnálatos gyakorisága miatt egyáltalán nem különleges, képileg pedig szintén nem erős, hogy ellensúlyozza. Erőteljesebb társadalomkritikával felnőhetett volna az Elhagyottak mellé, így viszont nem hatott meg különösebben.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Manuel Donde (Sierra Madre kincse)
- Állítólag ez Bunuel leginkább önéletrajzi filmje, szerette, de nagyon nem volt vele elégedett.

Következik: Tűzgolyó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr2813456455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása