Cselekmény: ...avagy "ne nyisd ki az ajtót". A film két történetből áll. Az elsőben egy éjszakai mulatozás során Raul kiszúrja, hogy ebben a késői időpontban húga, Luisa egy ismeretlen férfival van és zavartan viselkedik. Otthon biztosítja segítségről, de a lány továbbra sem tűnik nyugodtnak, főleg egy titokzatos telefonhívás után...

A második történetben az idős és vak Rosa unokahúgával él együtt, minden nap várja vissza nyolc éve elment, kalandorlelkű fiát. A következő jelenetből mi már tudjuk, hogy rabló lett, mostani akciójuk során egyik társuk megsebesül; mivel útbaesik, Rosához mennek meghúzni magukat. A két nő hamar rájön, hogy ők a rablók...

Téma: Ez Christensen második filmje nálam, és mivel az első, a Si muero antes de despertar is ebben az évben jelent meg és valamennyire hasonlít, felmerült bennem, hogy nem egy trilógiáról van-e szó? De. Eredetileg a népszerű krimiíró, Woolrich három novellája lett megfilmesítve, de gondolom túl hosszú lett volna, ezért a "Si muero..." különálló filmként került forgalomba. Próbáltam közös pontot találni a három történetben, de nem jöttem rá semmilyen közös motívumra vagy ha van is, az csak találgatás lenne részemről. Jó lenne tudni, hogy mi a trilógia íve, azaz hogy a "Si muero..." az első vagy az utolsó darabja? A cím azt hiszem arra utal, hogy rejtélyek mögött tragédiák lehetnek.

Tartalom: Szóval csak ezt a filmet nézve két különálló történetünk van. Az elsőben ügyesen a fim kb. feléig-harmadáig Rault Luisa szeretőjének gondolhatnánk, míg ki nem derül, hogy a bátyja, annyira szenvedélyesen közelít hozzá, és ettől kicsit feszültek vagyunk. Ez jellemző a film egészére, hiszen nagyon sok mindent nem tudunk meg. Raul pl. már a törénet elején is feszült, mntha már ekkor aggódna Luisa miatt. A történetnek jellegzetesen noiros kfutása van, de nem lövöm le a poént.

A második történet is ügyesen lep meg minket azzal, hogy Rosa vak, illetve szépen felépíti karakterét és képességeit, mielőtt megérkezne fia, Daniel a rablásból, hogy tudjuk, hogyan fog érezni. A noiros fordulat itt sem maradhat el.

Forma: Mivel noirrol van szó, természetesen sok a sötétség, az árnyék, néha már úgy éreztem, poénnak szánják, hogy ha van egy villany, azt azonnal lekapcsoljak. Az első történet legerősebb képe az, amikor Raul telefonra meredő fél arcát árnyék takarja, miközben válla fölött húga arcképe "néz át" fölötte. A másodikban ügyesen helyeznek minket a kamera és fények által a vak Rosa szemszögébe, mert bár kép van, a lényeget többször elrejtik előlünk is (pl. felébredt a rabló?). Még hangsúlyosabb talán a játék a hangokkal. Az első történetben nem csak a telefoncsörgés hatol be durván a fülünkbe, de pl. a bár trombtásának megjelenítése is kifejezetten zenei, ahogy úszik a kamerában. A második történetnél adott, hogy a hang kiemeltebb szerephez jusson a vak Rosa életében, és megint csak tök ügyesen a noiros dzsessz váratlanul félbeszakad, amikor Rosa lopakodni kezd. Kár hogy Christenen nem mert többet bevállalni, mint a Rififi a férfiak köztben, de az ötperces feszült csend se volt rossz. A színészek az én ízlésemnek túl teátrálisak voltak.

Élmény: Latin noirt nézni mindig jó szórakozás, ezúttal sem volt másképp, izgalmas és profin kivitelezett filmek voltak, de ennél azért sajnos nem többek.

Érdekességek:

- Norma Gimenez (Rosa unokahúga) öt évvel később, 1957-ben, 27 évesen öngyilkos lett, valószínűleg szerelmi bánatában.