Cselekmény: 16.  század, Brazília, amikor még francia és portugál telepesek versengtek a területért. Egy francia telepest zendülés vádjával letartóztatnak. A hivatalos változat szerint tengerbe vetette magát, valójában tengerbe vetették kivégzésképp, ám hősünk megmenekül. Előbb portugálok foglya lesz, majd a portugálokra rátámadó Tupinamba törzsé, akik nyolc hónap múlva meg akarják majd enni. Addig is jobb híján megpróbál együttműködni az ellenséges törzzsel háborúra készülő Tupinambákkal, hátha akkor nem eszik meg, illetve természetesen keresi a szökési lehetőségeket is...

Téma: Magamtól nem jöttem volna rá, annyira a főszereplő szempontjából éljük át a történeteket, meg talán nem árt brazilnak lenni, aki kapásból felfedezi a rá vonatkozó motívumokat: egyrészt benne van közvetlenül a gyarmatosítók hozzáállása az őslakosokhoz, akik nem tudnak kilépni saját értékrendszerükből, nézőpontjukból, és az őslakosok idealizált társadalmához képest elég romlottnak tűnnek. Közvetettebb és talán valódibb témája a történetnek természetesen akutálpolitikai, az egyén és a hatalom viszonyára utalhat, amit a korabeli katonai diktatúrában jobban érzékelhetet a néző.

Tartalom: Legszembetűnőbben ez a a legelején jelenik meg, amikor egyértelmű, hogy mást látunk a képen és a bevezető narrációban, utalva ezzel a hamis kormánypropagandára, de végig azt láthatjuk, ahogy a francia próbál megfelelni fogvatartói elvárásainak - ebben az esetben még boldog életet is élhet, de persze a végzetét nem kerülheti el. Ezt az olvasatot nem találtam meg a kritikákban, mindegyik arra koncentrál, hogy a gyarmatosítók képtelenek megérteni az őslakosokat. Persze ez igaz fordítva is, az őslakosok nem hiszik el főhősünkről, hogy francia, mert nem illik bele a franciákról kialakult képükbe. A francia előbb honfitársában bízik, de az gyakorlatilag a pénzt fontosabbnak tartja. A második lépésben a francia megróbál önálló életet kezdeni és meghonosítani európai szokásait, de nem hagyják neki, hogy társadalmi szerepe eltérjen a kijelölttől. Végül megpróbál minél több szívességet tenni, de ez megint európai észjárás, az őslakosok ettől csak ízletesebbnek találják. Elviekben vígjátékról beszélünk, a gyakorlatban még szatírának is nehezen nevezném, ne számítsunk poénokra vagy gúnyos megjegyzésekre.

Forma: A legszembetűnőbb formai elem a szín, amire talán rájátszik az is, hoyg régen láttam már színes filmet. Mindenesetre a színek élénkek, különösen az őslakosok vöröses testfestése szép.A zene a közösségnek megfelelően hol európai, hol őslakos. Három nyelv is szerepel a filmben, elsősorban az őslakosokéra épül, és a helyszín és a jelmezek is autentikusak. Már említettem, hogy több korabeli forrás alkalmazásánál is azzal szembenve épp az európai álláspont ellenkezőjét bizonyítják a képek, illetve a szövegek mellett korabeli metszeteket is bevágtak. Mindazonáltal a kamerakezelés nem túl izgalmas.

Élmény: Sokat vártam a filmtől, mert az a Mauro írta dos Santos rendezésében, ennek ellenére a sztori nehezen volt követhető, a lényegi pontok nem voltak kihangsúlyozva és látványvilágban sem mutatott akkorát, mint Aszály.

Érdekességek:

- A környéket 1502-ben fedezték fel a portugálok, a franciák protestánsok 1555-től kezdve próbálták megvetni a lábukat, de 1567-re végelg kiszorították őket a portugálok.
- A tupinambák egy tupi nép volt, több 16. századi leírás megmaradt róluk, köztük Hans Stadené is, aki a fogságukba esett, de megszökött. Erre alapul a film.
- Velük ellentétben az ellenséges tupiniquim nép megmaradt, bár számuk jelenleg mindössze 2 -3 000 fő.