Rendezte: Nelson Pereira dos Santos
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Atila Iorio, Maria Ribeiro
Megjelenés: 1963, Brazília
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/aszaly-vidas-secas/movie-121
Cselekmény: Fabio és családja rongyosan, éhesen a pusztában vándorol végkimerülésig, mire rálelnek egy elhagyatottnak tűnő házra. Beköltöznek, berendezkednek. A marhatenyésztő tulaj amikor rájuktalál, először kirakná őket, de Fabio felajánlja, hogy szívesen dolgozna neki, így végül megegyeznek. Bár a tulaj nem fizeti ki rendesen, valamennyire mégis egyenesbe jönnek. A tulaj mellett azonban a hatóságok is szívesen kötözködnek "alattvalóikkal"...
Téma: Mi más, mint a legelnyomottabb, legkiszolgáltatottabb, legszegényebb réteg, ahogy egy rendes latin-amerikai filmhez illik, bár ez még nem szólít fel aktivizmusra. Fabioék ugyan kiszolgáltatottak a felettük álló társadalmi rétegeknek, kitörni nem tudnak belőle, ők maguk is részei a rendszernek, de a gyerekeikben már látják az esetleges szebb jövőt.
Tartalom: A pusztában nyitunk, a semmiből jön a család, noha időnként visszautalnak korábbi életükre és munkaadójukra, Tomas úrra, aki nagyon jó ember volt, de végül semmire se ment vele. Fontos tagja a családnak Baleia, a kutya, aki jó kutyaként segíti a családot többek közt vadászattal, de aztán rá kell döbbennie, hogy ő is része az elnyomó rendszernek (ez tudom hogy hülyén hangzik, de ha megnézitek a filmet, akkor érteni fogjátok). Fabionak van ugyan önérzete, de tudja a helyét és nem szegi meg az íratlan törvényeket, főleg mert gondolnia kell családjára is. Felesége, Vitoria a család esze, ezért nehezebben is viseli a vegetáló életet, ahol épp csak annyijuk van, hogy ne haljanak éhen. Jelképesen egy rendes ágyra vágyik leginkább, hogy emberi lénynek tekinthesse magukat. A gyerekek azok, akik egyelőre ugyan nem különböznek tőlük, vagyis inkább egyelőre semmilyenek, de Baleiához való viszonyukban és az anya céljaiban már látjuk, hogy ők egy fokkal többre vihetik majd, mint szüleik. Különböző társadalmi csoportokkal való érintkezésük során láthatjuk, hogy mindeni felettük áll és szívesen beléjük is rúgnak: a marhatulajdonos kihasználja éhbérért, a hivatalnok azonnal megadóztatná, a rendőr a legkisebb rendetlenséget sem tűri, legalábbis amíg őt is érinti. Megjelennek a szélsőbalos gerillák is röviden, akik segítőkészek, de hozzájuk családja miatt nem csatlakozik Fabio. Végül jön újra az aszály és főhőseink tovább állnak a semmibe vesző pusztába.
Forma: Két jellegzetessége van a filmnek: egyrészt a túlexponáltság a szabadban, ami gondolom inkább a technikai feltételekből adódott - azaz a forró éghajlaton a természetes napfény kifehéríti az egész tájat, ettől jobban átérezni az elviselhetetlen szárazságot és persze Fabioék helyzetét. Erre még külön ráerősít az ilyenkor előkerülő, hangosan és kellemetlenül zúgó-nyikorgó hangeffekt. De sokkal érdekesebb volt a kamerakezelés, amit először technikai hibának gondoltam, annyira modern volt: nehéz leírni, olyan volt, mint a A gonosz érintésének émelyítő hullámzása vegyülve a Kifulladásig ugró vágásaival, A mátrix bullet-time-jával és a modern japán horrorok nyugtalanságával. Vagyis voltak hirtelen, gyors vágások, egy pontra fókuszált kamera, ami közben mozgott, ráközelítés mozgás közben egy-egy részletre... stb. Ez akkor baromi hatásos és látványos, amikor valakinek a lelkiállapotát kell kifejezni, de időnként kissé céltalannak éreztem. Szintén gaykori rendezőelv volt egy vagy két arcközelit adni úgy, hogy csak az arcok fele látszódott a kép két szélén. Ezzel gyakorlatilag beleláttunk szereplőink fejébe.
Élmény: Nem véletlenül szokták e film kapcsán azonnal megemlíteni az Isten és Ördög a Nap földjént, témájuk és képi világuk, stílusuk is nagyon hasonlít. A Tire die mellett ez a két film rúgta be az ajtót a harmadik utas latin-amerikai mozgalomnak, ahogy tette ezt Rossellini az olasz neorealizmussal. És valóban, nagyon különleges és újszerű, élmény volt nézni, ha nem is a története miatt, de a képi világa miatt mindenképpen. Még hagyom kicsit leülepedni, aztán talán beválogatom a kedvencek közé.
Érdekességek:
- A film az 1940-es években játszódik a Vargas-fémjelezte diktatúrában, ami persze teljesen egyértelmű, hogy a saját korára is vonatkoztat a rendező, hiszen nem sokat javult a szegények helyzete. Ugyanakkor nem is sejthette, hogy még rosszabb diktatúra következik...
- A rendező idény hunyt el 89 éves korában.