Cselekmény: 1942, Egyiptom. A német csapatok már Alexandria közelében járnak, ami ekkor még brit uralom alatt volt. A lecsúszó, de még jómódú családból származó kamasz Yehia az amerikai filmek szerelmese. Eközben nagybátjya, Adel hazavisz egy részeg brit katonát, hogy igaz egyiptomi hazafiként végezzen vele, de beleszeret a kisfiús külsejű Tommyba. A harmadik szálban a zsidó Sarah románcát láthatjuk a szintén ellenálló és egyben munkásmozgalmi Ibrahimmal...

Téma: Fenntartom természetesen a szokásos dolgokat, azaz hogy kívülálló lévén nem látok rá az esetleges egyiptomi kulturális utalásokra. De ezek nélkül is látható, hogy gyakorlatilag egy önéletrajzi film Chahine több oldalát megvillantva, illetve részben maga az ország identitása is megjelenik.

Tartalom: A fent megemlített három cselekményszál elég véletlenszerű módon jelenik meg, de még maguk a cselekeményszálak sem feltétlenül "egyenesek", sok bennük az ugrás, sok az epizód. A történet gerince Yehiáé. Eredetileg talán nem így volt tervezve, mert elég kiegyensúlyozatlan lett, a másik két szál sokkal rövidebb, és ehhez még kapcsolódnak életképek is mellékszereplőkkel, szóval épphogy csak kiemelkedik közülük a másik kettő. Yehia kamasz filmbuzi, egy órai felelete során döbben rá, hogy színész akar lenni (lehetőleg amerikai filmekben) - innen a filmcím, hogy miért épp Alexandriába kellett születnie. Nyomon követhetjük kezdeti próbálkozásait, ambícióját, annak eredetét (családi nyomás, lelkiismertfurdalás halott bátyja miatt, talán szerelem is). Adel és Tommy homoszexuális szerelme gondolom Chahine első valódi szexuális élménye lehet vagy legalábbis rádöbbenése, hogy a férfiakhoz vonzódik. Sarah és Ibrahim vélhetően a társadalmi-politikai nézeteit tükrözik, ahol Sarah a kisebbséget és új életet jelentheti, Ibrahim pedig a szabad, baloldali szellemiséget. És ezen felül még sok más téma is megjelenik Egyiptom britekhez való viszonyáról, a családi körülményeiről, az igazságról, az erőszakról... stb. A fő jelkép maga a nyüzsgő, sokszínű világváros, Alexandria, ahol jelen van a munkás és a hercegnő, az új-zélandi és a német, a zsidó és a keresztény... stb.

Forma: A legszembetűnőbb technika a fekete-fehér, archív, háborús felvételek gyakori alkalmazása, ami éles ellentétben áll a színes, élettel teli várossal. Helyzettől függően ezek a bevágások hol ironikussá, hol életszerűbbé teszik a filmet. De szívesen alkalmaz fiktív bevágásokat is a film a múltból vagy a szereplők gondolataiból, sok a montázs-jellegű részlet. Ez pörgőssé, kaotikussá teszi, mint amilyen egy ugrándozó emlékezet vagy egy nagyváros, és ettől modern hatású lesz, ahogy viszonylag távoli asszociációk kerülnek be rövid időre a cselekménybe. Időnként a kamera is felveszi a karakter hangulatát és szokatlan szögbe kerül, de ez sajnos nem túl gyakori.

Élmény: Kicsit olyan, mint az Amarcord és a Tükör elegye. Bár drámának van feltüntetve, enyhén áthatja egy könnyed, humanista, egymással törődő szemlélet, amit szeretek egy filmben. Átélhető, helyenkét látványos, élvezhető és szerethető film.

Érdekességek:

- Gerry Sundquist (Tommy) 1993-ban, 37 évesen vonat alá ugrott