Cselekmény: ...avagy kb. "nem hordanak fekete nyakkendőt". Maria és Tiao fiatal szerelmesek, Mariáról pedig kiderül, hogy terhes, így gyors házasság mellett döntenek, nehogy azon kívül szülessen meg a gyermek. Eközben a környék valamennyi lakosának munkát adó gyárban sztrájkra készülnek a magasabb bérekért, köztük Tiao apja, Otavio is...

Téma: "Felszínes" történet abban az értelemben, hogy nyíltan kimondja gondolatait, melyeket apa és fia képviselnek: Otavio veterán munkásaktivistaként tudja, hogy sztrájkkal kell kikényszeríteni a cégtől a jobb életet, Tiao szerint azonban ennek nincs valós látszatja, így inkább opportunista módra kell viselkedni, ha jobb életet akarunk. Bár a film érezhetően Otavio pártját fogja, Tiao érveit is valósnak mutatja be.

Tartalom: Maria és Tiao enyelgésével indulunk, a lány fél bevallani hogy terhes, de Tiao örül a hírnek, csak éppen abba a helyzetbe kényszeríti, hogy saját otthont keressen és elvegye a lányt, ehhez viszont pénz kell. Eközben apja, Otavio már a börtönt is megjárta szakszervezeteskedésért és most újabb sztrájkra készül. Tiao azonban más véleményen van és a sztrájktörők mellé áll, ugyanis csak azt látta egész életében, hogy hiába a küzdelem, nem jutnak egyről a kettőre. E generációs különbség abban is megmutatkozk, hogy míg Otavio az embereket sztrájkolókra és sztrájktörőkre osztja, addig Tiao barátokra és nem-barátokra. Közben több mellékszereplőt megismerünk a saját életükkel elsősorban szociális jelleggel, de az uralkodó páros mégis Otavio és felesége, akik meleg, szeretetteljes kapcsolatban élnek, és ez rányomja a bélyeget az egész filmre, a tragédiák ellenére is kellemesen pozitív hangulata van. A két nő egy kicsit más szemmel áll a világhoz, bár ők is a sztrájk mentén osztják fel a társadalmat, de talán fontosabb a család. A címet nem értem pontosan, feltételezem hogy a nyakkendő a jelképe a munkásosztálynál magasabb társadalmi csoportoknak.

Forma: Kicsit hasonlított a pasztelszínű színvilága a Sao Bernardora, ettől kellemesen meleg és megerősíti az alapból pozitív hangulatot. Más különleges kifejezőeszközt nem igazán vettem észre, azt hiszem a színészeken múlott minden, és az egy idegesítő kisöccsöt kivéve nem is lehet rájuk panasz, elhittem, hogy azok, akiket játszanak.

Élmény: Megint olyan egyszerűen lényegretörő volt, mint a Sao Bernardo, de ezúttal a puritán keménység helyett meleg szeretet hatotta át, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a szándék. Más tekintetben sajnos nem hagyott nyomot bennem.

Érdekességek:

- Fernanda Montenegro (Romana) férje a rendező Torres volt.
- Fernando Ramos da Silvát (Maria öccse) 1987-ben, húsz éves korában intézkedés közben lelőtték
- A film annak a Gianfrancesco Guarnierinek a drámáján alapul, aki Otaviot játszotta.