Cselekmény: ...avagy kb. "a vágóhídra küldött kecske". 1962-ben Joaot, egy parasztmozgalom vezetőjét meggyilkolják. Játékfimet forgatnának erről a valódi résztvevőkkel, ám a munkát először egy eleszkalálódott konfliktus, majd az 1964-es puccs szakítja félbe. 1981-ben a rendező visszatér a helyszínre, hogy kiderítse, mi történt azóta. A legtöbben elmenekültek, álnéven bújkálnak. Sikerül megtalálni Elizabethet is, Joao feleségét, aki újra nekiáll elmesélni férje történetét...

Téma: A dokumentumfilm arról szól, amit mutat: elmeséli Joao történetét és főleg hogy mi történt azóta a közetlen környezetével. Ebből aztán még levonhatunk további következtetéseket a brazil politikáról, társadalomról, de magáról a rendezőről is.

Tartalom: Nem árulnak zsákbamacskát, már az elején röviden összefoglalják az eseményeket. 1981 folyamán, a diktatúra enyhülésével a rendező újra ellátogat a helyszínre felkutatni a szereplőket és interjúkat készíteni velük, miközben levetíti nekik a róluk készült, megmaradt felvételeket. Ez azt is jelenti, hogy részletesebb beszámoló következik a történtekről, illetve hogy mi történt azóta, mi lett a következménye a szervezkedésnek. A dokumentumfilm középpontja Joao felesége, Elizabeth, aki először a mozgalom élére áll, majd menekülni kényszerül hátrahagyva gyerekei többségét. A helyiek, résztvevők után visszatérünk a jelenhez és Elizabeth gyerekeit keresik meg végül, akiket szétosztottak a család között. Az enyhülő diktatúrával újra lehetőségük lesz találkozni. A végső üzenet ezek ellenére változatlan: hiába más a rendszer, hiába bújkált Elizabeth, a parasztok még mindig nincstelenek, és küzdeni kell értük. Viszont nem megy el a nagy összefüggések, a politika irányába a film, szigorúan személyes igyekszik maradni és csak az érintettekről esik szó.

Forma: A kézikamerás interjúfilmes dokumentumfilmformétum szokásos jegyeit viseli magán a film néhány hivatalos képpel, újságbevágással tarkítva. Amitől picit különlegesebb, hogy illusztrációként a saját maga által forgatot játékfilmet is fel tudja használni. E játékfilm (ön)reflexiós pontként is működik, a rendező és a résztvevői is kommentálják.

Élmény: Nem dobtam hátast tőle, hiába a valóságot mutatja. Hatásosabbak a "mi lett vele" részek, ha az eredeti szereplőkkel azonosulunk és nem fordítva. Inkább történelmi jelentősége van, mint kordokumentumnak.

Érdekességek:

- A rendező 30 évvel később új részt forgatott a filmhez, épp halála előtt.