Rendezte: Nouri Bouzid
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Imed Maala, Khaled Ksouri, Mouna Noureddine
Megjelenés: 1986, Tunézia
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,3
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -
Cselekmény: ...avagy "a gát széle". A jóképű ácsért, Hachemiért bomlanak a nők, de már el van jegyezve, de ő sem tűnik túl boldognak, sőt, kifejezetten bántja a közelgő esküvő. Talán csak gyerekkori barátjával és kollégájával, Farfattal érzi jól magát igazán, aki szintén összeveszett családjával és most egy sátorban él, de láthatóan mindenkinél kihúzta a gyufát valamivel...
Téma: Sajnos nem találtam érdemi írást a filmről, de biztos vagyok benne, hogy jóval többről van szó, mint Farfat és Hachemi sorsáról; több dolog miatt is úgy tűnik, hogy van benne egy nemzedéki törésvonal, tehát társadalmi allegória lehet arról, hogy a jelenlegi nemzedéket hogyan nyomorította meg az előző vagy legalábbis hogy mit örököltek tőlük. (Tunéziában az 1970-es években volt egy erős gazdasági fellendülés, amit az 1980-as években visszaesés jellemzet; ez végül hatalomváltást hozott nem sokkal a film megjelenése után.)
Tartalom: Tulajdonképpen nem történik semmi, lassanként tárul fel előttünk a múlt, ahogy Hachemi időnként visszaemlékezik, ha valami beindítja az emlékezést. Lazán annyi a cselekmény, hogy Hachemi nagyon nem örül a közelgő, elrendezett házasságának, aminek lelki oka abban húzódik meg, hogy (spoiler:) Farfatot és Hachemit molesztálta gyerekkorukban az ács, amit egyikük sem bírt igazán feldolgozni. Ez az ok csak a történet végén válik nyilvánvalóvá, így nem tulajdoníthatunk mindent neki, hanem jobban átérezzük, hogy minden apróság vagy kevésbé apróság mennyire kényelmetlen a fiataloknak. Három főbb Tunéziát vettem észre: a nagyszülő nemzedék képvisel egy színes, már-már misztikus, szabados álláspontot (zsidó zenész, gyógyító, madame), nem csoda, hogy a fiatalok náluk találnak megértést. A középső, szülői nemzedék az, amely vaskézzel irányít: ver, gyógyszerez, erőszakol, diktál. A fiatalok eközben állandóan veszekednek velük, nem engedhetik meg maguknak szüleik életszínvonalát, isznak, menekülnének. A végkifejlet kettős, mert részben felszabadulnak az ellenállás vagy a behódolás révén.
Forma: A film fő erejét a visszamelékezések adják, amik jellemzően egy ajtó záródására, nyitódására törnek fel Hachemiben, de különösebb átmenet nélkül, néha úgy, hogy a két idősík egyszerre van jelen. Ilyenkor gyorsulnak a vágások, a hang visszhangzik. A díszlet a helyzetnek megfelelően változik, a tér hol beszűkül, hol kitágul; szegényes vagy emlékektől terhelt lesz... stb.
Élmény: Értem a célt, érzéseket, hangulatot akart elsősorban közvetíteni, de úgy érzem, ehhez nem a megfelelő kivitelezést választotta. Elég "fluid" (érthető ez így, van értelme?) a történetvezetés, de megvalósításában nem elég transzcendes, meditatív, hanem egyfajta neorealista jelleget mutat.