Artúr filmélményei

Eper és csokoládé (1993)

2019. augusztus 19. 14:09 - Liberális Artúr

Rendezte: Tomas Gutierrez Alea, Juan Carlos Tabio
Műfaj:
-
Főbb szereplők:
Jorge Perugorria, Vladimir Cruz, Mirta Ibarra, Francisco Gattorno, Joel Angelino, Marilyn Solaya

Megjelenés: 1993, Kuba
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
7,4

Ajánlott írás: https://stevepokal.wixsite.com/photography/single-post/2015/07/28/Film-Analysis-Fresa-y-Chocolate-1993-by-Tom%C3%A1s-Guti%C3%A9rrez-Alea-and-Juan-Carlos-Tab%C3%ADo
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/eper-es-csokolade--fresa-y-chocolate/movie-635

Cselekmény: 1979, Kuba. David, a hithű kommunista szerelme máshogy megy feleségül. Az összetört fiút kiszúrja magának a meleg Diego és sikeresen felcsábítja a lakására fényképeket ígérve róla. Persze nincs kép, csak esetlen próbálkozások, kérkedés betiltott irodalommal, így David el is menekül rövidesen a csábítás elől. Elmeséli barátjának, aki rögtön riasztja a rendőrséget, hiszen Diego külföldi homijai, vallásos tárgyai, na és perszre homoszexualitása üldözendő dolog. Felkérik Davidot, hogy menjen vissza és gyűjtsön több infót...

Téma: Melegfilmnek tűnhet, de itt a másság a lényeg, ahogy David megtanulja emberként kezelni Diegót (és a kétes szomszédot, Nancyt) és mintegy szintézisre lépnek azt üzenve, hogy Kuba az összes kubaié.

Tartalom: Sok minden nem történik a filmben, javarészt Diego és David beszélgetnek Diego lakásán, de a vita nem igazán intellektuális, hanem életszerű. David hithű, vak kommunista, aki csak a forradalom erényeit látja, ebbe rondít bele puszta létezésével Diego, aki jóval műveltebb és kifinomultabb nála, viszont melegként (és érzékeny értelmiségi művészként) látja és megtapasztalja a forradalom rossz oldalát is. Ő némiképp a rendező megtestesítője, aki maga is lelkes támogatója volt a kommunista eszmének, viszont hevesen kritizálta is azt, ha rábukkant egy-egy hibájára. Tehát a cselekmény helyett a karakterek fejlődését kell figyelnünk: David az egyszerűbb eset, aki a kommunizmusnak köszönheti a jólétét és így a homoszexualitást rendszerellenesnek, orvosi esetnek látja, de idővel meglátja Diego emberi oldalát is és nem csak egy buzi lesz, hanem Diego. Diego a másik véglet, aki mindent megtestesít a csempészett külföldi cuccaival, vallásosságával, homoszexualitásával, szabad véleménnyilvánításával, ami a rendszer szerint káros. Ő a forradalmat elszenvedi, hiába ért vele alapvetően egyet és hiába rajong a kubai kultúráért, így az ország bukását látja csak. Kettejük barátsága hozza közelebb egymáshoz a két végletet: David megtanulja, hogy a feltétlen, kritika nélküli küzdelem ugyanolyan káros, mint Diego nézete, aki csak a rossz oldalát látja a dolgoknak, és Diego is ráébred, hogy a rendszerhibák nem feltétlenül jelentik a rossz irányt. Harmadik, kissé mellékszerepben lévő karakter Nancy, aki egyfelől a lakótelep képviselőjeként a rendszer jelképe, ugyanakkor folyamatosan ki is játsza azt a feketézéssel, prostitúcióval. Talán ő jeleníti meg leginkább a kubai népet, hiszen vallásos, szenvedélyes, de folyton öngyilkos lenne rossz helyzete miatt, és csak a két férfi tartja vissza ettől újra és újra. Kiemelt téma a szex, ami nyilván itt jelképes és a termékenység átvitt értelemben vett aktusa, de ezt már nem részletezem; a lényeg, hogy nem véletlen, hogy ki-kivel nem tud és tud szexelni. Ja, és a cím a két férfi által megtestesített végletre utal, aminek van jelentősége a történetben is (infó: csokit az áruhiány miatt riktán lehetett kapni).

Forma: Kevésbé érdekes, bár Alea sosem volt az a nagy kameravirtuóz és talán a beszélgetéseken alapuló filmek nem is nagyon adnak erre lehetőséget. A legfőbb látványelem Diego eklektikus lakása volt, amibe belefért a modern művészet, aktfotók, vallási tárgyak is. Élvezetes volt látni Diego karakterét is, aki ugyan a ripacs buzit hozza, de ezzel együtt is átjöttek az érzelmek a jobb jelenetekben.

Élmény: Kicsit féltem, hogy egy sablonos tragikus sztori lesz belőle. Nem ilyen lett, de azért teljesen könnyed se maradt, noha volt pár kifejezetten vicces rész, mint amikor kibukik David műveletlensége (Che Guevara, Truman). Az meglepő volt, hogy nem az 1960-as évek nehezen követhető, intellektuális párbeszédein alapul, hanem érzelmileg közelít a kérdéshez. Egynek jó.

Érdekességek:

- Alea ekkor már súlyos beteg volt, ezt a filmjét is egy barátja fejezte be. 1996-ban hunyt el.
- A Nancyt alakító színésznő Alea felesége volt.
- Az évszám nem véletlen: Kubában a kommunista rendszer kezdetben üldözte a homoszexuálisokat és átnevelőtáborba küldte őket egyéb nemkívánatos csoportokkal. 1979 volt az az év, amikor dekriminalizálták a homoszexualitást, 2018-ban pedig már majdnem sikerült elfogadtatni a melegházasságot is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr715008990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása