Cselekmény: Babe, a kismalac megússza a malac-mennyországot, a családjával ellentétben őt ugyanis egy falusi vásárra viszik nyereménynek. A nyertes Hoggett gazda (James Cromwell), aki karácsonyi vacsorának tervezi nevelni. A még mindig kicsi Babe-et a kismama juhászkutya, Fly (Miriam Margolyes) veszi gondozásba "férje", Rex (Hugo Weaving) nagy ellenkezése mellett, aki szerint minden állatnak megvan a helye és rendeltetése ebben a világban. A birkák például buták és erőből kell őket terelgetni. A birkák szerint meg a kutyák gonosz vadállatok és nem lehet velük értelmesen beszélni. Egy nap birkatolvajok tűnnek fel és a félig-meddig kutyaként nevelkedő Babe riasztja a gazdát...

Téma: Az elején kihangsúlyozott téma kissé elsikkad idővel, miszerint a világ úgy jó ahogy van és mindennek megvan a helye a rendszerben. Ezt hivatott keresztúlhúzni Babe, aki mintegy közvetítőként a különböző csoportok között nem látja e rendszer alapját igazoltnak, hiszen a kutyák sem vadak és a birkák sem buták, ezek csupán berögződött előítéletek. És még ha a származásod karácsonyi vacsorának is predesztinál, az sem törvényszerű, ha kiérdemled.

Tartalom: Epizodikusan indul a történet Babe születésétől a farmon való beilleszkedésig a gyorsabb haladás érdekében, de rutinos nézőként sejtettem, hogy ez egy ponton véget ér és jön egy hosszabb, egybefüggő szakasz. Ez az első, epizodikusabb szakasz az, amelyik didaktikusan belénk sulykolja hogy a világ egy rendszert alkot, a második szakasz az, amelyik pedig ennek az ellenkezőjét állítja és nem hajlandó elfogadni a rossz dolgok megváltoztathatatlanságát. Nem akarom túlragozni, ez a gondolat már a Bibliában is megfogalmazódott, Babe-et akár Jézussal is azonosíthatnánk. Az alapvető ellentét a kutyák és a birkák között van, mindegyik elég markáns véleménnyel van a másikról az első pillanattól kezdve (emiatt van, hogy az amúgy jólelkű Fly is butának tartja a birkákat, illetve a tapasztalt Maa gonosznak a kutyákat), a közvetítőszerep így a kutyaként viselkedő, de náluk jámborabb malacnak jut. Babe-bel rokonítható Ferdinand, a kacsa, aki szintén meg akarja hekkelni a rendszert, de ő jóság helyett csalással, így őt kiközösítik. Érdekes az emberi szál a történetben, több elvarratlan szál is van benne, ami talán a film alapjául szolgáló könyvben szerepel (modernitás, anygaiak, elkényeztetés). A hangulat alapvetően disneys, vannak durva tragédiák, de sok humor is, ami az állatok emberként való bemutatásából adódik elsősorban.

Forma: A meseszerűségnek hála kissé expresszionista stílusú a képi világ élénken meleg színekkel, meseszerű díszlettel, jelmezekkel, ebben megint a Disneyt idézi. A hangulatfokozásnak ez nagyon jól áll, mind az pozitív, mind a negatív érzelmekhez lehet különlegesebb, túlzóbb kamerabállításokat és fény-árnyék játkot használni. A főszerep természetesen az állatoké, ami összességében jól néz ki, egyedül a robotok bántóan életszerűtlenek, de elhiszem, hogy volt olyan helyzet, amit máshogy nem tudtak megoldani. A zenét jól bevált klasszikusok adták, de külön kiemelném azt a részt, amikor Babe képességein ledöbben a közönség, mert mindezt végig csendben figyelhetjük, ami nagyon hatásos.

Élmény: Nem láttam korábban, de nagyjából erre számítottam és ezt is kaptam. Klasszikus mesefilm megszívlelendő üzenettel, hozzá passzoló képi világgal, történettel, humorral, a maga nemében közel tökéletes.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: James Cromwell (Szigorúan bizalmas, Halálsoron), Paul Goddard (A mátrix), Miriam Margolyes (Magnólia), Hugo Weaving (A mátrix, A gyűrűk ura, V mint vérbosszú, Transformers), Danny Mann (Az oroszlánkirály, Némó nyomában, Toy Story 3, Agymanók), Miriam Flynn (Családi vakáció), Russi Taylor (A Simpson-család - A film)
- Russi Taylor (a macska) múlt hónapban hunyt el 79 évesen.
- Az ekkor már 55 éves Cromwellt ez a szerep indította el igazán a világhír felé, de nemcsak ebben hozott változást az életében a film: innentől kezdve vegetáriánus és állatvédő aktivista lett.