Téma: Elöljáróban érdemes tudni, hogy Kabore első filmje az 1983-as Wend Kuuni volt, amiben főhősünknek a történet végére eszébe jut, hogy mi történt gyerekkorában; ez alapján egy identitással foglalkozó film lehet. Itt veszi fel a fonalat a Buud Yam, és a cselekmény alapján Wend Kuuni újabb fejlődéstörténetét láthatjuk, amely során legyőzi a közösség előítéleteit és teljesjogú taggá válik, illetve eléri szülei szellemi szintjét azáltal, hogy megérti őket. Ugyanakkor nem talála rendesebb leírást a flmről, így simán lehet, hogy elsiklottam valami felett, ami egy burkinabének egyértelműen lejön a történetből.

Tartalom: Szóval ha nem láttuk az előzményt, kicsit a közepébe vágósan indul, de nem szükséges ismerni az előző filmet. Azonnal felvázolják az alaphelyzetet: Wend Kuuni nem érti, apja miért indult látszólag készületlenül vadászni, anyja pedig miért bízott benne annak ellenére is, hogy sosem tért haza. Eközben a falusiak elátkozottnak tartják főhősünket, csak idő kérdése, hogy nem lesz belőle lincselés. "Szerencsére" fogadott húga megbetegszik, így népmesei útra indul felkutatni a titokzatos gyógyítót, útközben pedig több kalandba keveredik és különféle emberekkel ismerkedik meg, akik valamilyen módon segítik fejlődését. Ahogy ő is kitart végig szerettei mellett, ők is kitartanak mellette, végül ez ébreszti rá, hogy igazi anyja miért maradt hű évek óta nem látott férjéhez és így Wend Kuuni is bízni kezd sosem látott apjában. A lánytestvérek még érdekesek lehetnének, de azt hiszem ebben a részben csak rövid szerepet kaptak,vélhetően egy jelentősebb harmadik rész érdekében.

Forma: Sajnos az afrikai flmek érdektelenségét mutatja ezen a téren, az egyetlen érdekesebb kép a sötétben ülő Wend Kuunit lüktetve megvilágító tűz fénye, egyébként minden nagyon direkt. Emiatt végig azon gondolkodtam, hogy a közönség részéről ne lenne igény izgalmasabb megvalósításra vagy a készítők félnek komlyabbal előállni? Pozitívum, hogy nem amatőrök játszottak, vagy azok, de jól.

Élmény: Őszintén szólva kissé unom már az állandó múltba révedést (vagy csak pont ezek kerülnek a látóterembe), ennél még a gyarmati időkről szóló filmek is időszerűbbek voltak. Persze felfogahtó ez afféle identitáskereséséként.