Téma: A felszínen Dora karakterdrámája, valójában sokkal inkább mindent összefogó... himnusz? Brazíliáért, bízva a kiábrándító jelen helyett egy szebb jövőben, ami elérhető összefogással, szeretettel.

Tartalom: Mert milyennek festi le a jelent a történet? Az addig főleg jellegzetesen latin, szociodokumentumfilmekkel foglalkozó rendező talán a Kairói állomás nyomán a pályaudvarra kalauzol minket, ahol összegyűlik a társadalom alja: írástudatlan szegények, utcán élő gyerekek vagy gengszterek, akik egy zacskó csipszért agyonlövik a tolvajt. Ebben a környezetben edzödött cinikussá Dora, akinek láthatóan legnagyobb gyerekkori traumája iszákos apja volt, de nem mehetünk el az őt alakító Montenegro mellett sem, aki ikonikus színésznője a brazil diktatúra éveinek, tehát nyilván ez is benne van. Párja, Josue könnyen átlát rajta mindig, sosem látott apjában, Jesus-ban viszont feltétlenül bízik, noha Dora tudja, hogy milyen alak lehet. És itt álljunk meg egy pillanatra, nyilván nem véletlen még brazil mércével sem, hogy a megváltóként várt apa neve Jézus, a fiúé pedig  Józsua (más biblikus nevek mellett). Szóval a megtört brazil és a még idealista fiatal elindul az apa felkutatására, és mint egy rendes road movie-ban, itt is lassan összekovácsolódnak, miközben teljesen legatyásodnak, hogy különféle vallási eseményekbe sodródva "megtisztuljanak". A legszebb jelenet eztuán talán az, amikor újra levélírővá válik Dora, ami a kezdőjelenet cinikusságával szemben ezúttal sokkal pozitívabb. A generációs különbség többször megmutatkozik, a fiatalok mint reményteliek, az idősek megtörtek.

Forma: Hmmm... nem igazán volt stílusában egységes. Igazi modern, profin összeállított film, minden a helyén van, ha kell a kamera felveszi a szereplő nézőpontját, ha kell távoliban vesz, ha kell gyorsak a vágások, ha kell lassúak. Van egy hatásos tömegjelenet és jó a szereplőválogatás, de nem feltétlenül a színészi játék miatt, hanem mert érdekes arcokat vonultat fel közelről a redező. A Jesuát alakító gyerek azért dícséretet érdemel, a gyerekszereplők általában idegesítenek, de ő természetes volt.

Élmény: Aranyos film volt annak ellenére, hogy elég kegyetlenül indult, de aztán mégis alapvetően meleggé vált - és ez is volt a célja, hiszen a rendező egy pozitív, jövőben bízó üzenetet akart küldeni. Annyira nem volt szívetmelengető, mint szerettem volna, de azért elmegy.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Fernanda Montenegro (Eles Nao Usam Black-tie, A csillag órája, Négy nap szeptemberben), Othon Bastos (Isten és Ördög a Nap földjén, A halál Antoniója, Sao Bernardo, Négy nap szeptemberben), Matheus Nachtergaele (Négy nap szeptemberben, Isten városa)
- A levélíró foglalkozásról sajnos nem találtam infót, de Brazíliában jelenleg is a lakosság harmada írástudatlan.