Artúr filmélményei

La Petite Vendeuse de Soleil (1999)

2019. október 24. 10:47 - Liberális Artúr

Rendezte: Djibril Diop Mambety
Műfaj:
dráma, rövid
Főbb szereplők:
Lissa Balera, Tairou M’Baye

Megjelenés: 1999,
Szenegál
Hossz: kb. 45 perc
IMDB:
7,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható:
https://port.hu/adatlap/film/tv/la-petite-vendeuse-de-soleil/movie-113743

Cselekmény: ...avagy "a nap/Soleil kis árusa". Sili mankóval járó kislány Dakar nyomornegyedében, de úgy gondolja, a hozzá hasonló korú fiúkkal együtt képes ő is újságárulással kisegíteni családját. Már az első nap nagy szerencse éri, egy tehetősebb férfi felvásárolja az összes példányát és jóval többet fizet értük a valós értéküknél...

Téma: A Soleil az újság címe, a félreértések elkerülése végett, de azért egyben áthallásos is, hiszen Sili reményt, pozitívat hoz. Ez abban nyilvánul meg, hogy törékeny alkata és társadalmi helyzete ellenére teljesen magabiztos és rendíthetetlenül vidám. Ugyanakkor a rendező azt sem hallgatja el, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás, de bízik a szebb jövőben.

Tartalom: A fő szál Silié, de van két mellékkarakter is, akik testi vagy lelki nyomora megjelenik a történetben. Ők passzívak ugyan, de ott vannak, jelezve a megnyomorított Szenegált. Sili úgyszintén "nyomorult" testben, gyermekbénulás miatt mankóval jár, törékeny testalkatú, iskolázatlan és hát amúgy is utcagyerek, aki vak nagymamájával él. Na meg lány. Szóval sokszorosan hátrányos helyzetű, ennek ellenére egy pillanatig sem fordul meg a fejében, hogy ne lenne egyenrangú másokkal, legyen az egészséges fiú vagy rendőr. Ebből a szempontból leghangsúlyosabban talán a a feminizmus jön ki, hiszen ez hangzik el többször konkrétan, hogy csak azért mert lány, képes arra is, mint a fiúk. Az újságárus fiúk bandája nem örül az új jövevénynek, főleg miután kisebb vagyonra tesz szert egy nagylelkű vevőnek köszönhetően, ezért többször belekötnek, de ez egyáltalán nem lombozza le. Természetesen van politikai vetülete is a dolognak, Sili aranyosan naivan kormánypárti újságot akar árulni, hogy közelebb vigye a népet hozzájuk, miközben a hírek arról szólnak, hogy Afrika épp elhagyni készül a az afrikai francia frankot (ez amúgy nem igaz vagy legalábbis nem találtam ilyen infót).

Forma: A rendező visszatért gyökereihez és a jelképekkel terhelt képi világ helyett az egyszerű utcaképeket mutatja meg, legfeljebb a tipikusan reményt kifejező, napfénybe sétálós zárójelenet mutat némi esztétikát. A realista hagyományoknak megfelelően valódi utcagyerekekkel készült a film és a Silit alakító kislány iszonyat jó, ha nem csupán egyszerűen önmagát adja.

Élmény: Ahogy az utószóban elhangzik, ez egy kiállás a bátor utcagyerekek mellett, akik vélhetően az ország jövőjét jelentik a rendező szerint. Ha egy friss és erős üzenetet akart volna átadni Mambety, lehetett volna rövidebb is, mint a Badou Boy, de így is gyorsan elrepült a negyven perc. Képileg nem volt izgalmas, a sztorit meg azért már láttuk párszor máshol,  más formában, katartikusabban.

Érdekességek:

  • Trilógiának szánt sorozat középső darabja volt ez, ami a hétköznapokat akarta bemutatni, de a harmadik rész már nem készült el, mert még e film bemutatója előtt elhunyt a rendező rákban.
  • Az afrikai frank 1945 óta létezik, tucatnyi afrikai országban használják és a frankhoz volt kötve az árfolyama 1999-ig (talán erre utalt a film), amikor frank helyett euró-alapra váltottak a pénznem közelgő bevezetésére való tekintettel.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr5515249656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása