Cselekmény: ...avagy a rosszfiú. X-t valamiért üldözi a rendőrség, ezért igyekszik mindig gyorsan továbbállni, amint a közelébe kerül a környék rendőre. Beugrik egy barátja helyére utasokat szerezni a helyi buszjáratra...

Téma: Tudom, ez nem volt túl hosszú bevezető az eseményekbe, de csak azért, mert nem is nagyon van cselekmény. Mambety második rövidfilmje is életképeket mutat Dakarról a rosszfiú egy napján keresztül, arról, ahogy az emberek boldogulni próbálnak.

Tartalom: Ahogy egy ilyen filmnél lenni szokot, kissé epizodikus szerkezetű, több társadalmi csoportot képviselő karaktert vonultat fel és több témát dob be érintőlegesen. A központi kapocs a névnélküli rosszfiú karaktere, aki valamiért menekül a rendőrség elől. Nem egy tiszta jellem, folyamatosan ügyeskedik, csal, lop a megélhetéséért, de nem követ el akkora bűnöket, mint amennyire a hatóságok el akarják kapni (nekik csak a hangjukat halljuk, annyira kívül állnak a hétköznapi életből). A hatóságok képviselője már viszont egy komikusan köpcös rendőr, vagyis hiába ijesztő a hatalom működése elméletben, a gyakorlatban már impotens (ennek a viccesebb példája, amikor a rádió bemondja, hogy az edzett szenegáli katonák megszállták a francia riviérát). Számomra még sokatmondó szál volt a rosszfiú egy barátjának története, akit épp a rosszfiú túrt ki állásából, és emiatt politizálásba kezd, nem az emberi természetet okolva az eseményekért, hanem azt hogy a hasonló esetekre szánt pénzt nem a célra fordítják a politikusok. Ő ezt nem érzi politizálásnak, a hatalom pedig megint impotens módon ugyan igen, de figyelmen kívül hagyja, nekik csak a rosszfiú kell. Vannak még események és karakterek, akik nekem nem mondanak semmit, de időnként érteni vélem, hogy mit jeképeznek (mint pl. amikor a rosszfiú a saját munkáját elvégezteti az utasokkal és magára veszi egy-egy vonásukat).

Forma: Olyan mint a többi korabeli afrikai film, szinte házimozi-szerű a minőség, továbbra sincs pénz és eszköz rendes hangra, utószinkronizálva van az egész. Nem zavaró, inkább kedvesen amatőr bája van neki tőle. Ráadásul Mambety ezt ki is használja és poént csinál belőle, mint pl. amikor a rosszfiú odavizel a "idepisilni tilos" felirat mellé, majd a végeztével felhangzik a vécéöblítés zaja. Többször él hasonlóan ironikus megnyilvánulásokkal, de mintha ezeket eldurrogtatná az elején és későbbre nem maradna belőlük. A film legfontosabb képe, ami többször visszatér, az a rosszfiú félelme, ahogy a rendőrség elbánik vele, ő pedig fennakad holtan a kerítésen. Jól illik hozzá a zenei válogatás, hasonlóan színes, mint az emberek, de még a vésztjósló háttérzene is egész jó ahoz képest, hogy ez egy olcsó film.

Élmény: Tartalmában közelebb áll A fuvaroshoz, mint A hiéna utazásához, képi világában a Le retour d'un aventuriert hozza. Inkább a könnyedebb, ironikus hangvételében látom azt a Mambetyt, akit A hiéna utazásában megismerhettünk. Nem egy világmegváltó darab, kicsit szórakoztató.