Cselekmény: 1858, Texas. Éjjel egy utazó német fogorvos megállít egy rabszolgamenetet egy Django nevű rabszolga után kutatva. Kivásárolja, mert a fogorvos valójában fejvadász és újabb célpontjainak arcát csak Django ismeri, mivel egy ültetvényről valók. A német, Schultz megveti a rabszolgaságot és emberként bánik Dajngoval, fel is szabadítja, és mivel Django őstehetségnek bizonyul a fegyverforgatásban, össze is áll vele egy időre. De Djangonak célja van: feleségétől elválasztották, őt akarja megtalálni. Schultz segít neki ebben, elvégre a feketéket nem látják szívesen sehol, és megtudják, hogy a dúsgazdag, rabszolgáit élet-halál harcra kényszerítő Candie (Leonado DiCaprio) vette meg...

Téma: Western tarantinósan, ennyi. Ábrázolja a vadnyugatot, a rabszolgaságot a maga túlzó stílusában, de nem foglalkozik velük.

Tartalom: Tudom, ez mostanában a sokadik alkalom, hogy elbliccelem a tartalmi elemzést azzal, hogy nincs értelme nagyon belemenni, de tényleg nincs értelmük és ezúttal is így van; Tarantino mindig paródiába hajló stilizáltsággal vonultatta fel egy-egy műfaj elemeit, amelyek ezúttal a spagetti westernéi és a különböző exploitationökéi. Namármost egyiket sem ismerem igazán, úgyhogy nem tudok róla tapasztalatból beszélni, de gondolom van példa ezekben bőven az itt is fellelhető karakterekben kezdve a fehéreket gyilkoló négertől a vadnyugat különböző figuráiig (utazó orvos, kocsmáros, ültetvénfelügyelő, nagybirtokos... stb.) Tarantino bevallottan a korszak kötelező, terhelő témáitól akart távol maradni, na meg általában távol áll tőle az életszerűség is, ezért értelmetlennek látom ezeket számonkérni rajta, mint tette ezt több kritikusa. Szóval mik az elemek? A bosszú, a fejlődés, a vérben bővelkedő pisztolypárbajok és persze a humor, ami több helyen sajánlatosan túl messzire/alacsonyra ment és egy gagyi paródia szintjét hozta (pl. klu-kux klán). A poénokat a karakterek szállították elsősorban, leginkább a jómodorú fejvadász Schultz. Ami igazán jó volt, az Stephen és Candie kettősének fura alá-mellérendelt viszonya, amelyben az öreg nigger egyfajta zsörtölődő nagypapa, főszolga és mentor is volt egyben.

Forma: Egy-egy kép erejéig megcslllant Tarantino tehetsége, de jellemzően nem volt izgalmas a képi megvalósítás.  A tűzpárbajok nem voltak érdekesek vagy kreatívak és hát ne is keressünk leonei hangulatot. Ja, és miért nem lehetett rendesebb helyszinen forgatni, ha már western? A Monument Valley akkora labda lett volna...  A zene a filmhez illően finoman szólva is egyszerű volt, szintén a paródia határát súrolták. A színészek közül jogosan dicsérik a Shultzot és Stephent alakítókat, DiCaprionál még nem tudom eldönteni, hogy ez nála mennyire szerep és mennyire saját maga.

Élmény: Csalódás. Tarantino eleve nem kedvencem, de itt önmagához képest is ötlettelennek tűnt, hiányoztak a szellemes párbeszédek, a humor néha mélyrepülésben volt, a látványvilág pedig nem tett ki magáért.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Leonardo DiCaprio (Titanic, Kapj el ha tudsz, A tégla, Eredet, A Wall Street farkasa), Samuel L. Jackson (Szemtől szemben, Nagymenők, Jurassic Park, Tiszta románc, Ponyvaregény, Csillagok háborúja, Kill Bill, Amerika Kapitány, Bosszúállók), Dennis Christopher (Start két keréken), James Remar (L'ecsó), David Steen (Kutyaszorítóban), Laura Cayouette (Kill Bill)
  
• A mandingonak nevezett verekedés valójában kitaláció és egy műfajba vágó filmre utal; történelmi dokumentumok nem bizonyítják, hogy létezett volna ilyen és nem is lett volna ésszerű, hiszen a rabszolgák nagyon értékesek voltak.
  
• Django szintén egy klasszikus filmre való hivatkozás, aminek főszereplője Franco Nero volt, ezért cameózott egy jó nagyot.