Cselekmény: A kamasz Lili elvált anyja munka miatt külföldre utazik három hónapra, addig az ex-férjnek (Zsótér Sándor) kellene vigyáznia lányukra és kutyájára, Hagenre. Csakhogy kutyáról nem volt szó, az apánál nem maradhat, így dühösen kirakja az utcára és elhajt. Lili persze későb tűvé teszi érte a várost, de időközben Hagen egy harckutya tenyésztő tulajdonába került...

Téma: A cím a rendező szerint a nyugati világra vonatkoziik, akik elnyomva tartották/tartják a gyengébbeket, a kutyák lázadása pedig megfeleltethető valamely elnyomott csoport felkelésének. Szóval oda akar kiyukadni a történet, hogy bánjunk jól mindenkivel és ne éljünk vissza másokkal, különben... különben semmi nem lesz, az emberek könnyedén legyűrik a kutyákat, nincs megnyugtató vége.

Tartalom: Az induláskor Lili mogorva apjához kerül, aki (a szomszédok és hatóságok mellett) nem érti Lili és Hagen bensőséges kapcsolatát, hiszen Hagen csak egy kutya. Az ember könnyen átsiklik felette, de a történet egy meglehetősen fasiszta világot tár elénk, ahol a kutyákat faji megkülönböztetés éri, az emberek velük szemben rosszindulatúak, teljesen a hatalmukban tartják őket és iparosítva végeznek velük. Bár az alap konfliktusforrás Lili és apja között Hagen, a felnőttek teljesen autoriter módon kezelik a gyerekeket is, vissza is jöttek iskolás élményeim Lili tajparaszt zenetanára révén. Lili azonban lassan betörik, majdnem Hagen is, aki bejárja a kóborkutyák nehéz életét (állandó küzdelem az éhséggel, menekülés a sintérek elől, kínzás, kutyaharc), de egy ponton képes lesz ezen felülemelkedni és szembefordulni az emberiséggel. A sok probléma mellett az egyik az, hogy a kutyapokalipszissel a rendező túlvállalja magát és nevetségesen hat, hogy párszáz kutya megfélemlít egy többmilliós várost.

Forma: És akkor jöhet a feketeleves. Színészek. A film elsősorban Lilire összpontosít, ami gyerekszínészeknél aggályos, és hát ő se volt jó (a magyar színészek miért nem tudnak sikítani?). Ez nem mindig az ő hibája, sokszor a vágás ütemtelen annyira, hogy túl későn reagál. Ahogy nála, az apánál is probléma, hogy nem látni, hogy jutnak el A-ból B-be, de ez meg a forgatókönyv hibája. Hagen cserébe tök jó, szívesebben vettem volna, ha az emberi szál sokkal rövidebb - persze egy állat játéka meg inkább a vágás erénye. Egyébként sem lehetett kis munka ennyi kutyát egyszerre mozgatni, állítólag ebben rekordtartó a film. De ezen a ponton megint visszautalnék arra, hogy túlvállalta magát a rendező, a kutyák támadása ugyanis annyiból áll, hogy a kutyák futnak, az emberek meg menekülnek, de konkrét támadást nem látunk. Ide jó lett volna az animáció. Zene. Ez nagyjból rendben van, szerepelnek kortárs popdalok is, fontos szerepet kap egy klasszikus zenei motívum is, de a végén nagyon elhúzzák és egy amerikai filmben szépen bekúszott volna alá egy szimfonikus zenekar, ahogy kell. Képek. Vegyes. Van pár jobb beállítás (pl. a megvilágított, futó kutya, a vége), egyes horrorjelenetek jól működnek, máshol túl kiszámítható.

Élmény: Hozzá vagyok szokva a tökéletesen összerakott filmekhez és csak azon múlik, mennyire tetszik, hogy mennyire kreatív. Na ez viszont nem volt tökéletesen összerakva és ez sokat rontott az élményen. Ha nácizmust akartak bemutatni, lehetett volna ebből a szempontból direktebb, az emberi szál is feleslegesnek tűnt, a befejezés se futott ki igazán sehova. A külföldieknek valamiért tetszett.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Zsótér Sándor (Saul fia)
  
• Több mint 200 kutya szerepelt a filmben, ők mind menhelyről származtak, egy írás szerint Amerikából. A forgatás után túlnyomó többségüket sikerült örökbeadni.
• Hagent egy ikerpár játszotta, elsőként vonultak fel kutyaként Cannes-ban és elnyerték a legjobb kutyaszínésznek járó díjat is.
• A kutyakereskedő gyrosost maga a rendező alakította.