Előzmények: Albert Capellaniról (1874-1931) már volt szó, le Bargytól tanult színészetet, 1905-ben került a Pathehoz, amikor a cég elhatározta, hogy magasabb esztétikai szintre emelik a filmművészetet és "bevásároltak" hozzá megfelelő embereket. Később az Egyesült Államokban folytatta a filmezést, elsősorban irodalmi műveket dolgozott fel.

A film: A történetben a hirtelenharagú Lantier (Henry Krauss) sokadik helyről rúgatja ki magát feletteseivel való konfrontálódása miatt, nem sokkal később egy bányában talál munkát, ahol bércsökkentés miatt a munkások sztrájkot hirdetnek... Zola 1885-ös regénye a munkásosztály jellemző nehézségeit mutatja meg, amiben kicsit kívülálló-résztvevő Lantier karaktere, akinek révén megismerhetjük egy bányászcsalád és egy bánya életét. A regényt nem olvastam, de a film egyoldalúan mutatja be a bánya helyzetét és a két fél nagy egymásratalálása is annyiban merül ki, hogy ha mentésről van szó, akkor képesek együttműködni (és szintén életszerűbb és szembemegy a klisékkel, hogy a sortüzelő hadsereg nagyon nem örül a sztrájk szétverésének). Megvalósításában a bánya nagy gépeinek működése idézi elő némileg a Metropolist, egyébként érdektelen, de a színészi játék már sokkal kifinomultabb a megszokott teátralitásnál, és a képek sem a szövegek illusztráció, annál többet nyújtanak. Ez már rendes némafilm rendes témával.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Henry Krauss (Napoleon)
• A cím a francia forradalom egyik újonnan elnevezett tavaszi hónapjára utalva reményt, új kezdetet jelent.