Cselekmény: Nesze neked négyrészes Bosszúállók. A tízrészes filmsorozatban Guerande újságíró a Vámpírok nevű bűnbanda után nyomoz. Az első rész első jelentében már nyakon is csípi kollégáját, Mazamette-t (Marcel Levesque), aki a Vámpírokról összegyűjtött iratait próbálta ellopni, de megesik a szíve rajta, hiszen csak kényszerből tette. Az első részben tehát Guerande a család régi ismerősénél, Dr. Noxnál száll meg egy éjszakára, ahol épp egy gazdag amerikai vendég is vendégeskedik, akit rövidesen kirabolnak. mint kiderül, Dr. Nox már rég halott és a Vámpírok feje adta ki magát neki, hogy ellophassa az amerikai ékszereit. A második részben sikeresen elrabolják Guerande-t, hogy kivégezzék, de szerencséjére őre épp Mazamette, aki korábbi jóindulatáért cserébe megmenti és összefog vele a Vámpírok ellen. A harmadik részben a Vámpírok újra Guerande életére törnek, ezúttal a szexi Irma Vep ( = vampire) személyében, aki megmérgezné, de az újságíró résen van. A negyedik részben a Vámpírok véletlenül egy csalót, Morenót fosztják ki, aki az ötödk részben emiatt bosszút esküszik és ellopja az ő legújabb zsákmányukat...

Téma: Szórakoztató krimi, semmi több, bár többen dicsérik realizmusa miatt (am miatt pedig a korabeli hatóságok erkölcstelennek minősítették és ideiglenesen be is tiltották), illetve többen a gengszterfilmek és thrillerek előfutárának tekintik.

Tartalom: A sorozatok ekkoriban divatosak voltak, ezért készült rohamtempóban, minimális forgatókönyvvel, viszonylag szabad teret hagyva a színészeknek, így aztán a történet kora divatjának megfelelően barokkosan túlbonyolított lett. Egy filmbe sűrítve sokkal izgalmasabb,rejtélyesebb lett volna. A tíz rész tíz különböző főbb eseményt mesél el, de míg az elején a Vámpírok egy félelmetes és titokzatos csoport, a negyedikre már-már nevetségesen amatőrre silányulnak és odavész minden titokzatosságuk és inkább ők menekülnek Guerande elől. Ekkor lép színre Moreno harmadik félként, aki újfent gyengíti a Vámpírok renoméját - ezt kívánja helyrehozni a valódi fővámpír feltűnése, ami kezdetben működik, de ő is elveszti erejét az első része után. (Az első fővámpír kiírásának állítólag az volt az oka, hogy a rendező megelégelte az állandó késéseit.) Helyére érkezik a legjellegtelenebb méregkeverő, eddigre azonban már régen az erős kisugárzású Irma Vep lesz a rossz oldal központi figurája. A másik oldalon Guerande lenne a főszereplő, de talán a korabeli ízlés miatt sármos férfiként nem ügyködhetett akciósztárként, így gyakorlatilag a komikus elemnek szánt Mazamette végezte el a munka nagy részét. Megjegyzés: Mazamette legfeljebb külsejével és parodisztikus játékával tekinthető komikusnak, mert poénokat nem nagyon hoz. A legváratlanabb húzás egy történelmi távlatba helyezett visszaemlékezés, ami ki tudja, milyen megfontolásból került a történetbe, mindenesetre üde színfolt volt.

Forma: Ez már egy érett némafilm, sok mindent nem is írnak ki, a színészek vagy a képek többletjelentést adnak a jelenetekhez szöveges magyarázat nélkül is (ez érthetetlen módon megfordul a kilencedik részben és utólag írnak ki olyanokat, amit épp az előbb láttunk). Az épp zajló világháború közepetti kisebb költségvetés talán csak abban mutatkozik meg, hogy sok a szobákban játszó, párszereplős jelenet, de van bőven lövöldözés, itt-ott meglepően durva erőszak, autósüldözés, épületeken mászás és mozgó járműveken ugrálás, amelyek többnyire nem tűntek trükkfelvételeknek (az Irmát alakító színésznő pl. artista múlttal bírt, így ő végezte saját kaszkadőrjeleneteit is). A kameraképek unalmasak, bár vannak közeliek (főként írásokat mutatva), helyenként animációk is. A karakterek közül Irma a legérdekesebb, nem csak mert karaktere egy erős, önálló, de egyben sérülékeny és érzékeny nő is, hanem mert az őt alakítő színésznő ezt a többieknél jóval kevésbé teátrálisan tudta megjeleníteni.

Élmény: Nem véletlenül hoztam az elején párhuzamként a Bosszúállókat, e film ugyanis nagyjából ugyanazt a szórakoztató alapelvet követi, csak száz évvel korábban. Ezért ugyanaz az élményem is: szórakoztató és popkulturális jelentőségű, de nem nyújt maradandó esztétikai élményt.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Marcel Levesque (Lange úr vétke), Renee Carl (Az alvilág királya)
  
• Fernand Herrmann (Moreno) fiatalon, 39 évesen hunyt el 1925-ben
• Azért értékelték realista filmként a kortársak, mert egyrészt megmutatta az alvilági lokálokat, másrészt a Vámpírok-szerű bandák, az "apacsok" valóban gyakoriak voltak a francia békeidőben, mégha nem is voltak ennyire kifinomultak. Az ihlető a Bonnot-csoport lehetett, akik anarcho-individualistaként nem csupán fosztogattak, hanem politizáltak is.
• Irma Vep annyira népszerűvé vált, hogy utaltak rá a Celine és Julie csónakázikban és készült róla film is.