Cselekmény: A kis csavargó (Charlie Chaplin) ezúttal épp egy hajón tart az újvilág felé, az utasok közül kölcsönösen felfigyelnek egymásra csinos utastársával (Edna Purviance). Sajnos a lány anyjától ellopják az úton félretett pénzüket, ám a csavargó szerencsejátékon nagyobb összeget nyer és megsajnálva a nőket, a pénzt odaadja nekik...

Téma: Később nincstelenül futnak össze egy étteremben, ahol egy talált érmének köszönhetően ehetnek egy tál babot, ám a pénzről kiderül, hogy hamis. Eredetileg ez a jelenet volt meg, és Chaplin maximlizmusát mutatja, hogy hihető hátteret akart adni az esetnek, ezért lett a csavargóból nincstelen bevándorló, ezért született meg a történet első fele, ahelyett, hogy csak a másodikat forgatták volna le. Összességében így egy romantikus történetté fejlődött, a középpontban a két bevándorló kedves (és végre hiteles) összemelegedése áll.

Tartalom: Tehát a történetnek két része van, egy hajós jelenettel indítunk, ahol elég egy mosoly, hogy főhőseink szimpatikussá váljanak egymásnak, majd a csavargó udvariassága és végül lovagias felajánlása megalapozza a szerelemet. Ezután azonban elválnak útjaik, csak a lány anyja halála után futnak össze szegényen egy étteremben, ami ugye az eredeti koncepció volt, hogy hogyan viselkedne valaki, ha nem tud fizetni. Ebből a szempontból teljesen értelmetlen volt a bevándorló cím, hiszen lényegtelen volt már az első részben is, hogy ők bevándorlók. A humor új forrásaként a csavargó karaktere és a helyzetkomikum mellett bejött a fordulat is, ez eddig nem volt, sőt talán a későbbi filmekre se volt jellemző, hogy Chaplin teljesen váratlan dolgokat hoz be (pl. a legelső jelenetben a hajókorláton áthajolva látjuk, aztán kiderül, hogy nem tengeribeteg, csak horgászott). De nekem ez mégis elsősorban egy "fílgud" szerelmesfilm volt, amelyben főhőseink megállíthatatlanul sodródnak egymás felé.

Forma: Csak pár hónap az eltérés az előző filmhez képest, de itt már jóval kreatívabbak a vizuális gegek, sokkal jobban ki- és felhasználják a környezetben lévő elemeket, ami legszebben az ingadozó hajón látszik. Börleszk is van ugyan, de sokkal jobban működnek a karakterből adódó poénok (ld. pénzadomány). Talán csak nekem érdekes, de a feliratok itt már tartalmaztak beszédet is, ami eddig nem volt nagyon jellemző.

Élmény: Érezhetően sokat fejlődött Chaplin alig pár hónap alatt, de nem csak a poénok lettek kreatívabbak, hanem a történet humanista szellemisége is sokkal közelebb került a későbbi filmjeiéhez. Életszerűtlenül jók egymáshoz az emberek, de jól esett nézni.

Érdekességek: