Cselekmény: 19. század, japán. A jó kapcsolatokkal bíró Jaszumoto udvari orvosnak készül, ennek kapcsán jelentkezik látogatásra a neves Niide doktornál (Mifune Tosiro), aki szakálla színe miatt a "Rőtszakállú" becenevet kapta. Rőtszakállú egy vidéki kórházat vezet meglehetős szigorral, ami Jaszumoto döbbenetére szegényekkel van tele. Bár nem hosszabb időre érkezett, meglepetésére holmijai már itteni szobájában vannak - valójában tanulni küldték ide. Kezdetben nem hajlandó együttműködni, ám idővel megérti, hogy nemcsak sokat tanulhat, hanem Rőtszakállú embersége is példamutató...

Téma: Eléggé didaktív módon van tálalva, egyszerűen az emberséget propagálja, konkrétabban Rőtszakállú hollisztikus és szociálisan érzékeny orvosetikáját. Rőtszakállú szerint a betegségek java a szegénységből fakad, és a lelket is meg kell gyógyítani a sikseres felépülés érdekében.

Tartalom: A szerkezet epizodikus abból a szempontból, hogy Jaszumoto jellemfejlődése a páciensek élettörténeteinek megismerésével következik be. Először csak Rőtszakállú jelenlétét érzékeltetik a szigorú szabályok ismertetésével és maga a főorvos sem mutat meg később sokat személyiségéből, végig visszafogott, komoly karakter marad, ami így erkölcsi állandóvá teszi, amihez idomulni lehet. Jaszumotoé lehetne hát a főszerep, de ő is csak azért van szinte, hogy eljussunk az ő önzőbb felfogásától a hivatástudattal megáldott közösségi személyhez. Ehhez elsősorban Rőtszakállú hollisztikus szemléletére van szükség, aki a testi bajok mellett a lelki szenvedésekre is odafigyel; ebből tanulja meg és így válik szociális érzékennyé Jaszumoto, hogy a szegények is emberek mély érzelmekkel, tragikus élettörténetekkel. A tetőpont a bordélyból kiszabadított, bizalmatlan kamaszlány története, aki csak hosszú, türelmes ápolás után enged fel, de ezután ő maga is megértőbbé válik mások iránt.

Forma: Kuroszavás, ahol jól észrevehetőek egyes megszokott kompozíciós megoldások (pl. a tömeg együttmozgása) és a színházat idéző beállítások. Ez utóbbiból olyan sok és olyan nyíltan "nézőidéző" volt, hogy azt hittem az elején, a moziról fog szólni (hmm... lehet Rőtszakálú Kuroszava megtestesítője, mint a nézőt humanizmusra nevelő tanító?). Narratív szempontból nagyon egyenetlen volt, az élettörténeteket hol mesélték, hogy visszaemlékezésként bevágták, egy-egy párbeszéd teljesen kiesett a cselekmény folytonosságából (pl. a félperces bevágás a személyzetről, amikor Otojoról beszéltek). Két jelenet volt, ami szavak nélkül próbált közvetíteni, ebből az egyik túl rövid lett (a haldoklás), a másik viszont közel tökéletes a zenéjével (Jaszumoto ápolása). A színészeket teátrálisnak láttam, különösen az akciójelenet volt nem odaillő. Ugyanakkor volt egy meglepően naturalisztikus műtét is.

Élmény: Két bajom volt. Az egyik, hogy propagandisztikus, azaz elég egyoldalúan mutatta be Rőtszakállú álláspontját, mintha a szegénység kizárólag politikai döntés lenne és különben mindenki jószívű és boldog lenne. A másik, hogy 1965-ben vagyunk, amihez képest ez a leegyszerűsített tanmese már nagyon ósdinak tűnik, ráadásul három órán keresztül húzták, amikor ugyanezt a gondolatot sokkal rövidebben is lehetett volna közölni.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Mifune Tosiro (A vihar kapujában, Oharu élete, Hét szamuráj, Véres trón, Testőr, Menny és pokol), Jamazaki Cutomu (Menny és pokol, Árnyéklovas), Kagava Kjoko (Tokiói történet, Szansó tiszttartó, Menny és pokol, Túlvilág), Negisi Akemi (Dodeszukaden), Cucsija Josio (Hét szamuráj, Véres trón, testőr, Menny és pokol), Tono Eidzsiro (Tokiói történet, Hét szamuráj, Testőr, A szaké íze, Menny és pokol), Simura Takasi (A dzsúdó legendája, Tora no O o Fumu Otokotacsi, A vihar kapujában, Oharu élete, Élni, Hét szamuráj, Véres trón, testőr, Menny és pokol, Árnyéklovas), Rju Csisu (Az az éjszakai asszony, Megszülettem de..., Csapongó képzelet, Íme egy apa, Társasházi történetek, Késő tavasz, Búzaősz, Tokiói történet, A szaké íze), Tanaka Kinujo (Utamaro öt asszonya, Oharu élete, Ugecu története, Szansó tiszttartó), Micui Kodzsi (A homok asszonya), Szugimura Haruko (Késő tavasz, Búzaősz, Tokiói történet, A szaké íze)
  
• Még életben van: Kagava Kjoko (88), Jamazaki Cutomu (83), Kajama Juzo (82), Niki Terumi (70)
• Kuroszava nem aprózta el és a legnagyobb maximalista rendezőkhöz hasonlóan a film kedvéért felhúzott egy teljesen élethű, korabeli falut, aminek a nagy része be se került a filmbe.