Cselekmény: Bence még gyerek, amikor orvos apja (Gábor Miklós) meghal 1945-ben szívrohamban. Emlékei alig maradtak róla, így amikor szóba kerül, helyzettől, témától és az elejtetett információmorzsáktól függően képzelete egészíti ki apja életét, karakterét, aki így egy igazi hőssé válik...

Téma: Az erősen önéletrajzi film (a rendező apja szintén 1945-ben, a rendező 7 éves korában meghalt orvos) a rendező szerint nem róla szól, hanem árva-félárva nemzedékéről, hiszen szűkebb körében az volt a ritka, akinek életben maradtak szülei. Ennek a nemzedéknek nincs emléke arról a korról, aminek maradványaival állandóan szembesül és árvák lévén kapcsolatuk sincs vele. Alapból egy felnőtté válásos történet lenne, amelyben Benceék megtanulnak kilépni szüleik emlékének árnyéka alól, de az előbb vázoltak miatt ez egészen más jelelgű feladat, mint pl. nekünk.

Tartalom: A történet két részre oszlik, az első felében a gyerek Bence egy-egy élményét láthatjuk, ahogy felépíti apja fiktív emlékét, és ezt erősen áthatja a korrajz, ahogy a kommunizmus lassan átveszi a mindennapi életet, de egyben benne vannak az általános (fiú)gyermeki élmények is, mint amilyen a vagány tanár vagy a szexi tanárnéni. A második részben Bence már egyetemista, meglepő módon 1956-os képsorok is bekerülhettek a történetbe, ekkor próbál tettekben is felnőni apja képzelt emlékéhez. Nagyobb teret kap a holokauszt, hiszen Bence zsidó, identitását ironikus módon összezavarva filmstatisztaként kell előbb zsidót, majd nyilast játszania - de egyik sem ő, ez csak a múlt. Vele szemben megjelenik barátnője, aki a múltját nem megteremteni, hanem elfelejteni akarja. A fordulópontot végül az hozza el, hogy Bence utánajár apja valódi karakterének, ezután születik meg benne az igény, hogy ne hozzá hasonlítsa magát, ne az ő emlékéből éljen, hanem saját életet kezdjen.

Forma: Az elbeszélésmód és a képi világ dinamikusan fiatalos (a rendező ekkor még csak 28 volt), érezhető az újhullám hatása, sok a montázs, a jelképes momentum. Az alapvető zenei motívum egy gyermekdal különféle változatai, ami hatásosan támasztja alá a nagyon szubjektíven megmutatott történetet. A három valós emlék teljesen a gyerek nézőpontjából van, a harmadik pedig különösen ügyes a benyúló kézzel. A kreált emlékek gyermekien parodisztikusak, mint amilyen az akciójelenet vagy a táncszerű műtéti beöltözés, de kifejező szinte minden gyermeki jelenet. Ezzel szemben a felnőtt Bence ebből a szempontból kevésbé látványos, ugyanakkor megőrzi az intimitást azzal, hogy Bence vagy a nézőpontja marad mindig hangsúlyos, az úszos jelenet (amiben ott van állítólag maga a rendező is) pedig különösen kifejező. Pozitívum, hogy a gyerekszínészek teljesen rendben voltak, egy pillanatig sem érződött rajtuk a mesterkéltség.

Élmény: A fent belinkelt írás intim történelmi filmnek nevezi, amiből nekem inkább az intim jött át, a történelem csak díszlet. Nagyon friss, fiatalos, lendületes még most is, öröm volt nézni, sokkal ügyesebben valósították meg, mint sok más filmet (simán veri szerintem az állandóan párhuzamba állított Truffaut-t is), épp csak nem tudta elérni azt a szintet, amit Kieslowski filmjei jelenetnek. Teljesen megérdemelten van a legjobb magyar filmek között.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Gábor Miklós (Valahol Európában)
• Még életben van: Földeák Róbert (95), Sólyom Katalin (79), Halász Judit (77), Bálint András (76)