Cselekmény: A már felnőtt, árvaházi Erzsinek (Kovács Kati) már elege van az intézményből, és miután levelet kap addig nem ismert anyjától, Zsámbokinétől (Horváth Teri), elhatározza, hogy felkeresi őt. A találkozó nem sikerül túl jól, a falun élő Zsámbokiné ugyanis már küldött egy újabb levelet, hogy Erzsi inkább ne látogassa meg, de ezt a levelet főhősünk már nem látta. De Erzsi már ott van, így jobb híján azt hazudják a családnak, hogy a lány távoli rokon átutazóban...

Téma: Mészáros ezt nyilatkozta a Filmvilágnak:

...hiába talál rá anyjára, az annyira benne él már a hazugságban, hogy végképp nem alakulhat ki közöttük normális emberi kapcsolat. S ez a másik alapmotívum, amely valamennyi filmben jelen van: a hazugság természetrajzának vizsgálata. Mennyit hazudnak az emberek, mi mindent találnak ki magukról, részben a környezetük, részben önmaguk altatására; – mindig az izgatott, ki mennyire képes vállalni önmagát...

Mély tisztelettel nem értek egyet; ez akkor lenne igaz, ha a hangsúly Zsámbokinén lenne, de nem rajta van, hanem Erzsin. Persze lehet, hogy ezt csak korunk mondatja velem, de számomra sokkal inkább az jött le, ahogy egy patriarchális, de emancipálódó világban Erzsi megtanulja kezelni a férfiakat.

Tartalom: Női árvaházzal indítunk, főszereplőnk, Erzsi ugyanis árva, de már felnőtt és kikerült onnan, nagyvárosban dolgozik, önálló életet él - tehát ő már egy női világban szocializálódott, de onnan kikerülve is a maga ura maradt. A férfiak azonban ott ólálkodnak körülötte, sosem hagyják egyedül, mindig megpróbálnak a bugyijába jutni, és ez elég félelmetes. Először azt hittem, csak beképzelem magamnak, de hát ha egyszer fenyegetően hat a felbukkanásuk, akkor az. Erzsi ellenpontját vidéki anyja nyújtja, akinek erőtlenségét rendre tapasztalhatjuk férjével szemben, amíg Erzsi a vendégük. Még a neve is csak Zsámbokiné, háztartásbeli, fejkendős, ellenvetése nem lehet. A vidék-város / hagyományos-modern szembenállás a falusi bálban mutatkozik meg legjobban, ahol szerintem történik valami, amit nem spoilerezek el, de ez lesz a fordulópont, Erzsi elmenekül a faluból és realizálja, hogy azon kívül szabad; ezzel veszi kezdetét, ahogy a férfiak fölé nő. Végül újra kapunk egy bál-jelenetet, ezúttal már a nagyvárosban, de az erőfelosztás itt már vegyes képet mutat, mert Erzsi válik elnyomóvá azzal, hogy elszereti más pasiját (vagy annyira felszabadulttá, hogy túllép a hagyományos kereteken).

Forma: Annyira nem karakteres, hogy feltűnő formai megoldásokat alkalmazzon, de jellegzetesen újhullámosnak kell elképzelni főleg abban, ahogy színészeit mozgatja. A leghatásosabb rész egyértelműen az oldalazva felvett asszonysor előbb az árvaházban, majd a faluban, ami előtt idegesen jár-kel Zsámbokiné. Mészáros láthatóan szívesen használta a kimerevítést is, bár ennek céljában nem vagyok biztos. Ahogy fentebb említettem, a film első felében a férfiak megjelenése kifejezetten fenyegetőnek hatott, ezt részben kamerabeállítással, részben azzal érte el, hogy a férfiakat mindig sötét ruhába öltöztette. Amint változik az erőviszony, menten világosabb ruhákra is váltanak. A zene korabeli beat, a végén elvileg hangsúlyos lenne a címadó dal (az Illés és Kovács Kati előadásában, de nem igazán érzem odavalónak, még ha energikusságában ki is fejezi Erzsi állapotát. A színészi játék is újhullámos abból a szempontból, hogy viszonylag kifejezéstelen; a fiatalok csak a jelenlétüket adták, hagyományosabb színjátékot az idősebbektől láthattunk. A csókjelenetek bántóan színpadiasak voltak, de talán ez is volt velük a cél.

Élmény: Mai szemmel nem tűnik annyira erősnek a film, a maga korában talán jobban hatott, de azért voltak erős részei, ráadásul ne felejtsük, hogy ez volt Mészáros első filmje, ezzel pedig az elsői nő rendezte magyar film is. Ezért mindenképpen ajánlom, van olyan jó, mint más korabeli film. Már csak azért is, mert Mészáros elismertebbnek tűnik külföldön, mint itthon, legalábbis ami a fellelhető leírások számát illeti.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Kovács Kati (Fényes szelek)
  • Horváth Teri (Talpalatnyi föld, Zöldár)
  • Szirtes Ádám (Talpalatnyi föld, Körhinta, Bakaruhában)
  • Agárdy Gábor (Szegénylegények, A tizedes meg a többiek)
  • Kozák András (Szegénylegények, Apa, Tízezer nap, Csillagosok katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek)
  • Harsányi Gábor (A Pál utcai fiúk, Magasiskola)
  • Juhász Jácint (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Fényes szelek, Még kér a nép, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten)
  • Gurnik Ilona (Még kér a nép)
  • Siménfalvy Ida (Zöldár, Szegénylegények, Apa, Tízezer nap, csend és kiáltás)
  • Körtvélyessy Zsolt (Csend és kiáltás, Fényes szelek, Szerelmem Elektra)
• Színészdinasztiák: Szirtes Ádám felesége Szirtes Ági;
• Még életben vannak: Körtvélyessy Zsolt (82), Kovács Kati (78), Harsányi Gábor (77), Pálos Zsuzsa (77)
• Siménfalvy Ida egy évvel a bemutató után hunyt el 79 évesen.
• Ha egy filmben elhangzanak beazonosítható konkrétumok, akkor rájuk szoktam keresni, esetünkben a Várkút nevű falura. Nincs ilyen, legalábbis Magyarországon nincs, csak Szlovákiában. Már elintéztem magamban annyival, hogy csak egy fiktív település, amikor elhangzott, hogy Sirok és Recsk követi a mátrai falut. Azért ez már elég konkrét. A környéken körbenézve azonban nincs ilyen település. Van viszont Verpelét, ami azért tűnt fel, mert e poszt szereplői után olvasva emlékeztem: itt született Kovács Kati.