Cselekmény: A spanyol bevándorló megcsinálja szerencséjét és igazi marhabirodalmat hoz létre Argentínában. Két lányát egy német (Alan Hale) és egy francia (Josef Swickard) veszi el; német vejét három fiával kevésbé kedveli, ezért nagy örömmel fogadja francia vejének újszülött fiának, Juliónak az érkezését. Ezek után természetesen ő lesz a kedvenc unoka, akivel együtt jár tangó bárokba csajozni. Amikor meghal, mindkét férj visszavágyik a civilizáltabb európai körülmények közé. A német Karl felsőbrendűnek érzi magát és mindenét fiai jövőjébe fekteti, míg a francia Marcelo hobbija régisek felvásárlása. Julio eközben megfekteti fél Párizst is, míg nem találkozik és szeret bele apja egyik befolyásos barátjának sokkal fiatalabb feleségébe, akivel viszonyt kezdenek. Aztán kitör az első világháború...

Téma: Hát ööö... az egyik első háborúellenes filmnek tartják, de az első felében köze nincs ehhez és a második sem igazán erre van kihegyezve - mert nincs kihegyezve semmire. Ebből a szempontból szét van esve, nincs fókusza. Leginkább egy tragikus családregénynek mondanám, csak annak túl kiegyensúlyozatlan.

Tartalom: Az első szakasz a családfőre összpontosít, aki vasmarokkal építi fel argentin birodalmát, de már ez a rész is hiányos, főleg, hogy miért nem kedveli egyik vejét és miért igen a másikat. A hangsúly hamar átkerül Julióra, aki egy elkényeztetett csajozógép lesz azután is, hogy Franciaországba költöznek (a német vej pedig Németországba), míg meg nem ismerkedik Marguerite-tel, a boldogtalan házasságban élő nővel és egymásba nem szeretnek. Eddig egy romantikus történetet láttunk, váratlanul azonban kitör az első világháború és ezzel fordulatot vesz a film is, felfordul szereplőink élete és már inkább Julio apjáé, Marceloé lesz a főszerep. Ő szembesül elsősorban a háború hátrányaival és veszíti el majdnem mindenét. A karakterek változnak ugyan, de kissé erőltetetten, önmaguk ellentétébe csapnak át egy-egy sorsfordító esemény hatására. A címbéli jelkép csak egy-egy pillanatra tűnik fel, eből is sokkal többet lehetett volna kihozni. A pozitívuma, hogy a háborút viszonylag realistán ábrázolta, bár nyilván még nem ért a kilenc évvel későbbi A nyugaton a helyzet változatlan szintjére. mivel teljesen kimaradt a még első szakaszban említett családi viszonyok megfestése, a katartikusnak szánt végső pillanatok sem lettek igazán drámaiak.

Forma: Tekintettel a német mozira már elvártam volna némi expresszionista beütést, de kezdetben ennek nyoma se volt. Az első fontosabb és híresebb jelenet a tangós, ami kifejezetten azért került bele, mert a projektet vállán cipelő (női) forgatókönyvíró mindenképpen Valentinot akarta Julio szerepére és Valentino híres volt tánctudásáról. Így született meg a "latin szerető" karakter, aki a kelleténél macsóbb. Engem nem hozott lázba, de hát még csak 1921-et írunk. A következő érdekesebb látvány csak a történet közepére érkezett el a négy lovast megjelenítve, ami lehetett volna sokkal földöntúlibb is, noha így is viszonylag túlvilágiak voltak. Aztán mintha kicserélték volna a filmet, a háborúval eljöttek a nagyszabású robbanások és tömegjelenetek, illetve a nyíltan erőszakos megnyilvánulások (beszédes, hogy a cenzorok mégis arra voltak a legérzékenyebbek, hogy Julio férjes nővel folytat viszonyt és szerették volna jegyessé csitítani). A harcjeleneteknek megfelelően a vágások sűrűsödtek, az éjszakai csata a villanásokkal már teljesen korrekt volt. A színészi játék az addigi teátrlisból természetesebbé vált, ami elsősorban Julio játékán és megjelenésén látszódott. Negatívum a túl sok felirat, sokka többet kellett olvasni, mint amennyire szükség lett volna.

Élmény: Ezzel a filmmel robbant be Valentino és jogosan, elég jó volt, de a történet összeszedetlensége miatt nem volt sok értelme a filmnek, a drámaisága pedig a közelébe se ért az Egy nemzet születése csatájának. Ahogy említettem, hibásnak látom a koncepciót és sokkal többet kellett volna foglalkozni a családtagokkal, viszonyaikkal.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Josef Swickard (Reménytelen szerelem), Alan Hale (Ez történt egy éjszaka, Robin Hood kalandjai), Mabel Van Buren (The House with Closed Shutters), Nigel De Brulier (Türelmetlenség), Arthur Hoyt (Ez történt egy éjszaka, Lady Éva, Sullivan utazásai)
  
• Rudolph Valentino kora ünnepelt sztárja volt, 1926-ban, 31 évesen elhunyt hashártyagyulladásban.
• Alice Terry (Marguerite) a rendező felesége volt.
  
• 1962-ben Minnelli készített remake-et