Cselekmény: Anglia, 12. század. I. Richárd, az uralkodó kedvenc lovagja az erejében vitézi Huntingdon (Douglas Fairbanks), aki viszont a nőktől úgy fél, mint a tűztől. Legalábbis amíg egy alkalommal meg nem menti Marian úrhölgyet a kellemetlenkedő János hercegtől (Sam De Grasse), ami egyrészt közelebb hozza őket, másrészt halálos ellenséget szerez neki János személyében, aki amúgy is Richárd trónjára vágyik. Erre alkalom adódik, amikor Richárd és a már fülig szerelmes Huntingdon keresztes hadjáratra indulnak; távollétükben János rémuralmat vezetve be sanyargatja népet. Marian levelet küld Huntingdonnak a borzalmakról, aki azonnal hazaindulna, de mivel nem akarja leállítani Richárd hadjáratát, neki nem szól róla...

Téma: Nem kell bemutatni gondolom senkienk sem a Robin Hood világát, ezek a filmek alapvetően szórakoztatóak szoktak lenni különösebb gondolat nélkül. Ez ezúttal is kimerül a lovagias igazságosságban.

Tartalom: Meglepő módon nem a jólismert történettel állunk szemben, több nagy klasszikus epizód is kimaradt, mint amilyen Little John és Robin Hood párbaja vagy a csapdaként állított, álruhás íjászverseny. Ellenben a játékidő első felében láthatjuk Huntingdon és Richárd életét mielőtt Robin Hooddá válna. Ez megismerteti velünk a főbb karaktereket és motivációikat, és örömteli módon ez nem merül ki annyiban, hogy vannak jók és rosszak, Richárd pl. tipikusan ösztönlény, Huntingdon fél a nőktől, János megtörik a végén. Csak kb. a történet felénél jön el az a pont, ahol Huntingdon megszökik a börtönből, hazatér Angliába és gerillaharcot kezd János ellen. Szintén meglepően modern abban a tekintetben, hogy ügyesen (bár mai szemmel még kiforratlanul) elegyítik az akciót, a humort és a romantikát. Ezek a hangulatváltások kissé döcögősek. Nem merném biztosan állítani, de mintha sokkal nagyobb lenne a hangsúly a humoron, mint a többi Robin Hood-filmben, sokkal többet lehet rajta nevetni, és ez elsősorban chaplini hatás lehet, mert Huntigdon karaktere hasonlóan félszeg tud lenni minden vitézsége ellenére, miközben ott van benne a börleszk is. Persze a domináns itt is az akció, állítólag ennek a filmnek a sikere fordította Hollywoodot a vígjátékoktól az akciók felé.

Forma: Ami elsőként szembetűnhet, az a monumentális díszlet és a tömegjelenetek. Nem aprózták el, korának legdrágább filmje volt, állítólag Fairbanks meg is ijedt tőle és fontolgatta a forgatás leállítását. Persze látszik így is, hogy a háttér egy jelentős része festett, de még így is grandiózus. Könnyedén kiszúrhatóak a trükkfelvételek is (vágás, vetítés), de így is nyaktörő kaszkadőrmutatványokat láthatunk, ahogy ugrálnak falakról falakra - annál is inkább megsüvegelendő, mert Fairbanks-nek állítólag nem volt dublőre. A színészi játék ezzel szemben még korabeli szemmel is iszonyatosan teátrális, bár nem feltétlenül áll rosszul az amúgy is szélsőséges karaktereknek. Több akciójelenet egész szépen és kreatívan lett megkoreografálva, ezt is a chaplini börleszknek tudnám be. A kamerakezelés többynire egyszerű, de van pár ügyesebb húzás, mint pl. amikor a tőrbe csalt katonák szemszögét felvéve nem vesszük észre azonnal, hogy körbevettek minket, hanem csak amikor felnéznek és a kamera követi a tekintetüket a fákon várakozó banditákra. A vágások megfelelnek a griffithi hagyományoknak, jól ütemezettek, párhuzamosak.

Élmény: Ezzel megvolt első találkozásom a negyedik nagyágyúval, Douglas Fairbanks-szel is, aki 1919-ben megalapította a United Artists-t Chaplinnel, Griffithtel és Pickforddal (akivel ekkor már szeretők voltak). A film kicsit ósdi, de teljesen élvezhető mai szemmel, sokat nevettem rajta, az akciójelenetek látványosak. Teljesen érthető, miért lett kora egyik legsikeresebbje.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Douglas Fairbanks (Türelmetlenség), Sam De Grasse (Egy nemzet születése, Türelmetlenség), Alan Hale (Az apokalipszis négy lovasa, Ez történt egy éjszaka), Billie Bennett (Reménytelen szerelem)
  
• Alan Hale annyira eggyé vált karakterével, hogy ő játszotta Little Johnt az 1938-as Robin Hood kalandjaiban, majd még utolsó filmjében, 1950-ben is.