Cselekmény és téma: Hajajj, ez nem egy szokványos narratívájú történet és kapaszkodó sincs benne sok. Egy idős férfit, Venturát láthatjuk benne kórháznak tűnő helyen pizsamában mászkálni és a film során különböző ismerőseivel beszélget a munkájáról, családjáról, szerepéről az 1975-ös zöld-foki-szigeteki forradalomban. Az volt a benyomásom, hogy a beszélgetései valójában benne zajlanak le, egyes ismerősei pedig az ő korábbi énjei. Nagyot nem tévedtem, szerencsére vannak a rendezővel készült interjúk, amikből kiderült, hogy valóban a karakter múltját (és jelenét) próbálják feldolgozni, a karakter pedig az eredménye és megtestesítője a zöld-foki-szigeteki bevándorlók első nemzedékének nyomorúságos életének.

Tartalom: Ha valamiféle narratívát mégis muszáj felvázolni, három fő esemény köré csoportosulnak Ventura gondolatai: Először is a szegénységből kitörve Lisszabonba megy dolgozni, de a munka lélekölő és sok társával együtt ő is munkahelyi baleset áldozata lesz. A második fontos esemény az 1975-ös zöld-foki-szigeteki forradalom, amit rettegve, bújkálva él meg. A harmadik szál egy ugyanabban az évben történt késeléses verekedés közte és egy barátja közt. Elöljáróban nem ártott volna tudni, hogy a rendező a Zöld-foki-szigetek megszállottja és Ventura, aki a valós életét mondja fel, egyfajta ellenpont-alteregója a rendezőnek, aki Venturával ellentétben fehér gyerekként a nyomorgó bevándorlókról mit sem sejtve nőtt fel, a forradalmat pedig örömmel élte meg. Ventura ráadásul főszereplője volt előző filmjének. De elmondása szerint nem szabad elvesznünk a részletekben és nem szükséges a háttérinfó (nem a f*szt), a lényeg, hogy Ventura öregkorára egy testileg-lelileg összetört ember, elveszve gondolataiban, emlékeiben, térben és időben. Az épületek, ahol mászkál, hol kórházak, hol romok, hogy egy hivatal. Megjelennek előtte élete egyes szereplői, mint a nevenincs katona, a megkéselt barát özvegye, a megkéselt barát, egy balesetet szenvedett barát... stb. A cím magyarul kb. "A Pénz nevű ló", ami Ventura Pénz nevű lovára utal, akit széptéptek a keselyűk, miután a férfi otthagyta otthonát a lisszaboni munkáért.

Forma: A képi világ minimalista, nagyon kis költségvetésű film lehetett. A szereplők eleve önmagukat adják, magukról mesélnek, a helyszín pedig kb. bárhol lehet egy elhagyatott környéken, de gondolom a rendező kedvenc nyomornegyedében, a zöld-fokiak által lakott lisszaboni városrészben volt. A legfontosabb képi megoldás az erős árnyékolás, csupán az arcot vagy egy részét éri fény, így hangsúlyozva az adott egyén gondolatainak egyeduralmát.  De annyira sötét a film, hogy könnyen elhiteti velünk, egy álomban vagyunk. A szereplők nem színészek, a bressoni "báb" vonalat képviselik, ugyanakkor a endező nem is előre megírt forgatókönyvvel dolgozik.

Élmény: Nyilvánvaló hiba volt Costa megismerését az utolsó filmjével kezdeni, de hát nem tudhattam előre. Egyedi stílusú rendező, lehetetlen elsőre befogadni a filmjét.

Érdekességek:

• Costa teljesen véletlenül talált rá élete értelmére, helyszínt keresve utazott a Zöld-foki-szigetekre, ahol lenyűgözték a helyiek.
  
• A Zöld-foki-szigeteket a 15. században fedezték fel a portugálok, de annyiban eltér a többi gyarmattól, hogy lakatlan volt. Először a rabszolgakereskedelem fontos állomása volt, később a kereskedelmé, de a lassan telepessé váló afrikaiakat gyarmatként kezelték. Az 1960-as évektől kezdve kezdett Venturáék nemzedéke bevándorolni a munkaerőhiányos Portugáliába, majd 1975-ben vívták ki függetlenségüket. Félmillióan lakják, az életszínvonal kb. negyede-ötöde a magyarénak.