Cselekmény: 1917, Egyesült Államok. Jim gazdag apja révén az aranyifjak életét éli, amikor az Egyesült Államok belép az első világháborúba. Jimet ez kezdetben hidegen hagyja, ám részben apja szigora elől menekülve, részben menyasszonya nyomására és legfőképpen pillanatnyi elragadtatásból beáll a seregbe. A kiképzés során legközelebbi bajtársai a pultos Bull és a segédmunkás Slim lesznek, lelkesen indulnak állomáshelyükre, egy francia faluba. Az itt töltött idő alatt Ji beleszeret egy francia parasztlányba, Melisandéba, noha otthon menyasszonya van...

Téma: Spoiler: ...aztán indulniuk kell a frontra, amit Jim épphogy csak túlél, Melisandéval pedig elszakadnak egymástól. Nyálasnak tűnhet, hogy a történet végső kicsengése az, hogy a szerelem a legfontosabb, de egyrészt ezt meleg emberséggel, szívhezszólóan ábrázolja, másrészt kb. a történet fele a háború borzalmairól szól, mintegy ellenpontot állítva a tételmondatomnak.

Tartalom:  A történet két élesen elválasztható részre oszlik: az első vsizonylag felhőtlen, Jimnek a lehető legjobb dolga van otthon, pénze és szerelme, apjával való viszonyát leszámítva minden szuper, lelkesen indul a háborúba. A háborúnak szintén a kellemesebb oldalát látjuk először, ahogy vicces kalandokba keveredik bajtársaival és ahogy viszonyba kezd egy helyi lánnyal a nyelvi akadályok ellenére. Ezt a részét a történetnek sokan vontatottnak, lassúnak, unalmasnak tartják, de egyrészt fontos a történet második felének megágyazásához, másrészt számomra hitelesen és meghatóan ábrázolta a fiatalok egymásra találását, miközben részletesen ábrázolta a katonák mindennapos életét (ld. a levélosztást, ahogy az egyik katona látványosan levél nélkül marad). A humor nagyon ügyesen elkerüli, hogy harsányan börleszkszerű legyen, lassan elnyújtva szállítja a poénokat, amitől aranyosak lesznek, de nem ütemtelenek. Aztán "váratlanul" megindul a harc, ami egyrészt magával hoz egy szívszorító szakítást, másrészt meglepő kendőzetlenséggel ábrázolja a harcokat, így már nem tűnik annyira előzmény nélkül berobbanónak a Nyugaton a helyzet változatlan, sőt, kifejezetten hasonlít a két film. Különösen az a jelenet, ami itt még talán jobb is, mint utódjában, amit Jim együtt tölt a haldokló ellenséges katonával. Az alapmű szerzője amúgy maga is katona volt és hasonló sors jutott neki, mint Jimnek. A háború után átérezzük Jim veszteségeit (nem spoilerezem el őket) és ezáltal megértjük, miért változott meg vele az egész világ. Egyébként utólag visszagondolva már-már poénszámba megy, hogy hányszor utalnak előre arra, hogy mi fog történni Jimmel.

Forma: A két rész elkülönül vizuálisan is, az első, könnyedebb rész világosabb, "színesebb", lassabb, míg a második sötét és szürke és zaklatottabb tempójú. Az expresszionizmus jegyei még nem látszanak rajta, de annyira kurva modern baszki, hogy ha Jim nem lenne túlsminkelve és nem lenne néhány alakítás teátrális benne, azt hinném, egy jóval későbbi filmet látok. A kameraszögek, a kitartott jelenetek számomra mind megerősítik azt a tapasztalatomat, hogy az 1920-as években már megvolt a mai kommersz filmnyelv nagyja. Nem sajnálták a pénzt sem, van jó sok lövöldözés, robbanás, légitámadás(!), embertömeg, csak a nagyobb éjjeli harcjelentnél látszott csúnyán, hogy a katonák vetített háttér előtt vannak. Külön kiemelném a feliratokat, amelyek egy epikus verset idézően egyszerűen, katonadalokat felvonultatva írta le a helyzetet kezdetben, majd a téboly elszabadultával a szöveg stílusa is egyre tébolyultabb lett. A színészek többsége nem hozta a film szintjét, de pl. az apa számomra nagyon meggyőző volt és nagyon okos húzás volt a rendező részéről, hogy ahogy említettem, kitartotta a jeleneteket, nem siette el őket, így sokkal jobban átélhettük a helyzeteket.

Élmény: Nem kellett csalódnom Vidorban ezúttal sem. a Dübörgő élethez hasonlóan szeretetteljes film, noha itt a végkicsengés nem olyan pozitív és a háború is inkább sötétté teszi összességében. De simán megállja a helyét a Nyugaton a helyzet változatlannal és A dicsőség ösvényeivel szemben.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Claire McDowell (Ez történt egy éjszaka), Kathleen Key (Az apokalipszis négy lovasa, The Sea Hawk), Carl Voss (A diktátor), George Beranger (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Letört bimbók), Frank Currier (The Sea Hawk)
  
• John Gilbert (Jim) 1936-ban, 38 évesen hunyt el túlzott alkoholizmusa miatt; Renee Adoree (Melsiande) szintén fiatalon, 1933-ban, 35 évesen halt meg tbc-ben.
• Karl Dane (Slim) 1934-ben, 47 évesen öngyilkos lett pénztelensége miatt.
• A filmbéli csatajelenetet az 1918. júniusi belleau erdei csatával azonosították, amelyben mintegy kétezer szövetséges hunyt el és nyolcezren sebesültek meg, de sikerült megállítani a német előrenyomulást.