Cselekmény: 1950-es évek, Magyarország. Luca (Törőcsik Mari) ápolja nagybeteg, öreg anyósát, akinek napjai azzal telnek, hogy várja orvosát, de legfőképpen Amerikában filmet forgató fiát, Jánost (Darvas Iván). Luca ingerültté válik mindig, amikor János kerül szóba, de épp ellenkező okból, mint amire számítunk: János valójában politikai fogoly, Luca csak próbálja fenntartani a látszatot, hogy minden rendben van vele, pedig az ő élete is sokkal nehezebb egyedül, megbélyegezve...

Téma: Bár a szereplők háttértörténete révén van a történetnek politikai-társadalmi kontextusa is, alapvetően a szeretett férfi hiányával való megbirkózást láthatjuk egy olyan korban, amikor kényszerből nem lehettek együtt családtagok.

Tartalom: Lucát viszonylag türelmetlen nőnek ismerjük meg, mintha haragudna férjére, emiatt sokáig azt feltételeztem, hogy elhagyta vagy hasonló probléma állhat a háttérben, miközben rászakadt betegeskedő anyósa is, akit valamiért azonban kitartóan ápol. Kiderül azonban, hogy János politikai fogoly, így az addigi negatív érzés pozitívvá válik szemünkben és jobban megértjük Luca viselkedését. Bár addig is így van, innentől kezdve még inkább azt figyelhetjük meg, hogyan viszonyul egymáshoz a két nő. Az anyós az igazságtól függetlenül hiányolja fiát, visszaemlékszik saját szerelmeire és próbálja tartani Lucában a lelket, hogy maradjon János mellett, még a hűtlenség is belefér. Luca ennél kevésbé kifinomult, ő inkább hazudik (levelet hamisít, fenntart látszatot... stb.). A végére jelentősebb idő jut Jánosnak is, ami megért volna egy külön filmet, hogy millyen érzés újra megtapasztalni a ránkszakadó szabadságot.

Forma: Kamaradrámaként elsősorban a színészi játék számít, és Darvas Lili a karaktere szempontjából jó választás volt, hiszen régóta Amerikában élőként valóban nem beszélte már tökéletesen a magyart, ami arisztokratikusabbá tette. Törőcsik számomra sosem volt hiteles, talán mert ő A Törőcsik. Darvas Iván 1956-os ténykedése miatt valóban két évig volt börtönben, így teljesen autentikus választás volt. A leggyakoribb vizuális elem a szabóistváni pillanatnyi képbevágás emlékekről, gondolatokról, asszociációkról, amelyek a gazdagon díszített úri szoba képeiből adódnak többnyire. A hangot hasonlóan halmozták, de ez sajnos csak a levélolvasáskor volt így, jó lett volna hosszabban "élvezni" a szavak és suttogások, sóhajok kakofóniáját.

Élmény: Ez utóbbi a legnagyobb ereje és hátránya is és jól érzékeltette számomra a (generációs) különbséget Szabó és Makk filmje között. A szerelem itt egy olyan összetartó érzés, amiért keményen kell küzdeni megtört főhőseinknek a komor világban. Szabó filmjei viszont fiatalosan lendületesek, sokkal pozitívabb kicsengésűek fiatalokkal, miközben ugyanazokat a formai elemeket használja. Ha ez a film tíz évvel korábbi, sokkal ütősebb lett volna.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Törőcsik Mari (Körhinta, Csend és kiáltás, A Pál utcai fiúk), Darvas Iván (Bakaruhában, A tizedes meg a többiek), Ambrus András (Bakaruhában), Versényi Ida és Tándor Lajos (A tanú)
  
• Színészdinasztiák: Törőcsik Mari férje Bodrogi Gyula; Darvas Iván felesége Tolnay Klári; Káldi Nóra férje Kálmán György;
  
• Halda Alíz (az egyik tanár) részt vett az 1956-os forradalomban, majd az 1980-as évektől kezdve az ellenzéki szerveződésben, a rendszerváltás után pedig képviselő is volt.