Cselekmény: A kis Fenix egy cirkuszban nő fel, lévén hogy szülei is artisták. Apja késdobáló, macsó amerikai, anyja vallási fanatikus mexikói légtornász. Szerelmes Almába, a süketnéma kislányba, akit a kéjenc tetovált nő fogadott örökbe jövőbeli artistának. Amikor az az anya rajtakapja az apát kéjelegni a tetovált nővel, az anya savat önt a férfi ágyékára, aki dühében levágja a nő karjait, majd öngyilkos lesz. A tetovált nő elmenekül Almával, Fenix pedig elmegyógyintézetbe kerül. Sok évvel később a már felnőtt Fenix megpillantja egy piroslámpás negyedben a tetovált nőt és rövidesen karnélküli anyja is feltűnik...

Téma: Ahogy Jodorowskytól várható, többrétegű a történet, de elsősorban a... hmm... "szülői minták" erejére hívja fel a figyelmet, amely akár tudatában vagyunk, akár nem, erősen befolyásolja személyiségünket, tetteinket. Tulajdonképpen nevezhetnénk egy felnőtté válásos történetnek is, amelyben Fenix megtanul elszakadni szüleitől.

Tartalom: A mexikói anyával indítunk, aki fanatikusan tisztel szentként egy kislányt, akinek levágták karjait és megerőszakolták. Az apa tipikusan macsó amerikai kovboj, innentől kezdve felmerülhet, hogy Fenix a két kultúra, történelem elegyének jelképe - ezt számos más mozzanat erősíti (pl. a kedvenc filmje amerikai, de alapvetően a mexikói kultúrával él), így ő az egyéni szintje mellett országát is jelképezi. A traumatizált Fenix később megszökik az elmegyógyintézetből és levágott karú anyja mögé állva az ő karjai válnak anyja karjaivá, ez jeleníti meg legerősebben, hogy Fenix a szülei produktuma, mégha időnként tiltakozik is ellene. Eztuán kezdené felfedezni a szexualitást, de az események miatt ezt elég rosszul éli meg, és erről legyen elég ennyi, nem spoilerezem, ha nem muszáj. Na de ez egy horrorfilm, annak is az olasz hentelős ihletésű példája 1980-as évekbe oltva, azaz nem ijesztget, hanem megpróbál undorító lenni.

Forma: ...és az a poén, hogy Jodorowsky alapból elég groteszk, így e műfajilag behatárolt film sokkal szelídebb lett, mint a korábbi filmjei. Persze van vér bőven, de aki látott már korabeli horrorfilmet, az nagyjából tudja, hogy ezek nem annyira félelmetesek, inkább csak sok bennük a gyilkosság. A korábbi filmekhez képest fájóan kevés a vizuális kreativitás, de azért van pár jobb jelent, mint amilyen az alább látható "menyasszonyok" kimászása a sírból vagy ahogy Fenix előadja anyja karjait. A zene fület bántóan nyolcvanas évekbeli (elektro), szerencsére több benne a mexikói folk, csak az meg nem illik bele. Az autentikusság ellenére (valódi cirkuszosok, prostik... stb. a színészi játék nem túl maradandó, pedig pl. az elefántot megrohamozóknál nem volt semmi játék vagy jelmez, Jodorowsky egyszerűen bement a szegénynegyedbe és bedobott közéjük egy raklapnyi nyers húst. Almát valóban egy süket lány alakította. Öt fiából négy játszott benne, beleértve Fenixet.

Élmény: Ebert valamiért odáig van a filmért és valódi horrornak tartja, pedig semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna már korábban. Jodorowsky korábbi filmjeihez képest nekem csalódás volt. Addig szórakoztató, amíg magán viseli a stílusjegyeit, amúgy inkább unalmas volt nekem.

Érdekességek:

• A kis és a nagy Fenixet is Jodorowsky egy-egy fia játszotta.
• Thema Tixou (a tetovált nő) tavaly hunyt el 75 évesen.
• A gyilkos alapja részben egy mexikói sorozatgyilkos, aki 1942-ben több lánnyal végzet, de kegyetlensége miatt kedvenc beszédtéma lett. A börtönben megjavult, író lett, így bő harminc év után kegyelmet kapott.