Cselekmény: A 12 éves Zain sokegyerekes családja a legalja kategória, gyerekeiket dolgoztatják, a legkisebb gyerek láncra van kötve, hogy ne tudjon elmászkálni, vényre vett gyógyszerekből drogot készítenek. Egyedül húgával, Saharral jó a kapcsolata, egy nap azonban észreveszi, hogy a lány menstruálni kezdett, ezt pedig nővérénél már megtapasztalta, hogy egyet jelent azzal, hogy odaadják a lányt valami kéjencnek. Szökést szervez, de már késő, Sahart elvitték, így Zain egyedül indul útnak. Szerencséjére összeakad Tigesttel, a bevándorló etióp lánnyal, akinek nehézséget okoz kisbabájára ügyelni, míg dolgozik, ezért befogadja Zaint és enni ad neki, ha az vigyáz a babára távollétében...

Téma: Ahogy a rendező mondja:

At the end of the day, ... children are really paying a very high price for our conflicts, and our wars, and our systems, and our stupid decisions, and governments. I felt the need to talk about the problem, and I was thinking, if those children could talk, or could express themselves, what would they say? What would they tell us, this society that ignores them?

Kicsi spoiler, mert bár nem említettem, ezzel kezdődik a történet: Zain beperli a szüleit, mert világra hozták egy szenvedéssel teli életbe. Ezt leszámítva végig azt láthatjuk, hogy hogyan kell megküzdenie Zainnak a rideg világgal.

Tartalom: A történet keretes, tárgyalótermi drámával nyitunk és zárunk, ahol Zain megvádolja szüleit, miközben azok is mentegetőznek, hogy nem igazán tehetnek róla és minden tőlük telhetőt megpróbáltak. Ez veszi körbe Zain néhány hónapját, amikor először megismerjük, milyen körülmények között él egyáltalán nem ártatlan szüleivel (ld. a cselekményt). A középső szakaszra betelik a pohár és megszökik, ekkor kénytelen magára venni egy csecsemőt, és a nehézségek miatt majdnem olyanná válik, mint szülei (ld. lábmegkötés), miközben Tigest révén megismerünk egy harmadik féle, bár nagyon hasonló életutat is. Az utolsó harmadban visszatérünk a mesterkéltebb bírósági környezetbe, ahol Zainnak lehetősége nyílik megvádolni a világot. Pedig nem feltétlenül rossz hely, voltak bőven jóindulatú momentumok is. Kafarnaum egyébként egy ókori izraeli település, ahol Jézus több csodagyógyítást is végbevitt, majd elátkozta, amiért nem voltak hajlandóak így se megtérni.

Forma: Kicsit elegye az esztétikusabb és a dokumentarista képeknek, de többnyire az utóbbi jellemző rá: kézikamerával követik Zain magasságából a fiút szinte végig. A realista hagyományokra jellemzően a színészek többsége amatőr, a helysíznek valódiak, a történetek megtörtént esetekből állnak. Esztétikusabb megoldások inkább montázsok során fordulnak elő, ilyenkor lassítást alkalmaznak, jelképesebb beállításokat (pl. a tenger megpillantása az óriáskeréken, majd visszazuhanás a mélybe, tejfacsarás, Chaplin A kölyökének megidézése a lépcsőn üléssel - ld. a fenti képet). A rendező pasijának vonósai jól passzolnak ide (ellentétben a realista részekkel). Végül A négyszáz csapás óta bevett kimerevítéssel zárunk (ld. az utolsó képet), és ennek itt tényleg van értelme, hiszen Zain mosolya mögött látjuk egész eddigi életútját.

Élmény: Megint egy nyomorpornó. Nem akarok érzéketlennek tűnni, csak száz évvel korábbról is tudok már hasonlókat mondani és nekem már unalmas a téma, hiszen nem tudja felhívni a figyelmemet a problémára, ha én már ismerem a problémát. Másnak persze új lehet, szóval nem vitatom a létjogosultságát, csak nekem már unalmas. Ahogy az Al qods fee yom akharnál, itt is hiányoltam valami újat, amitől más lenne, mint a többi.

Érdekességek:

• Zain ügyvédjét kikacsintósan maga a rendező játsza.
• Zain, akinek a valódi neve is ez, 8 évesen menekült Szíriából Libanonba, a filmnek köszönhetően kerülhetett Norvégiába 14 évesen.
  
• Ez lett az eddigi lenagyobb bevételű arab és nyugat-ázsiai film, nagyban annak köszönhetően, hogy Kínában valamiért nagy siker lett.