Tartalom

Egy egyedülálló anya az újszülöttjét kétségbeesésében egy jómódú ház előtt parkoló autóba helyezi, hogy jó sora legyen fiának. Rövid idő múlva meggondolja magát, de addigra az autót már ellopták, a babát pedig a tolvajok kitették a szegénynegyedben. A kis csavargó (Charlie Chaplin) talál rá, és először szabadulna tőle ő is, de végül a babához mellékelt levél szerint jár el, gondoskodik róla és szereti. Öt évvel később együtt élik az utca életét. A kisfiú ablakokat tör be, hogy az éppen arra járó üveges csavargó megjavíthassa azokat. Az anya már híres filmsztár, vezeklésképpen sokat jótékonykodik a szegény gyerekekkel. Amikor a kisfiú megbetegszik és kiderül, hogy nem a csavargó az apja, az orvos (Henry Bergman) a szegényes körülményekre hivatkozva elvitetné a gyereket a hatóságokkal, amit sem a gyerek, sem a csavargó nem szeretne...

A picture with a smile - and perhaps, a tear. 

Ebbe a kezdőmondatba sűríthető nemcsak ennek a filmnek, hanem az egész chaplini életműnek a lényege, miközben a történet mindig az alsóbb társadalmi csoportok körében játszódik. Itt sincs ez másképp: a szinte nincstelen csavargó megszánja az árva csecsemőt és magához veszi, és a nélkülözések ellenére is szeretetteljes kapocs alakul ki köztük.

Megvalósítás

Ez volt Chaplin első rendezése, és itt a fenti mottóra visszautalva, már megjelent a targédia és a komédia elegye. Számomra ez gyakran visszás volt, a tragikus, szociálisan érzékeny hangulat miatt nem tudtam könnyed szívvel nevetni a poénokon a későbbi filmekben, de itt szerencsére az igazi tragédiák még elkerülték a történetet. Bár ez volt az első film, mégis itt éreztem leghatásosabbnak ezt a sírva-nevetős elvet: megvolt a dráma, de nem nyomasztóan. Ráadásul a gyerek, mint kiszámíthatatlan pajtás, sokkal jobban illett a csavargó karakteréhez társnak, mint a későbbi szerelmek, női figurák.

Érdekes, látványos képek nincsenek, ellenben van sok-sok kreatívan kivitelezett geg, amelyek a későbbi filmekkel ellentétben nem tűnnek erőltetettnek, valószínűtlennek, viszont sokkal emberibb helyzetekből adódnak. Itt még nem a csetlő-botló kaszkadőrmutatványok adják a humort, hanem a kidolgozott helyzetek, beleértve a karaktereket és a fizikai környezetet. Érdekes rész az álomjelenet, melyben a csavargó angyalként él angyalok közt, ám a gonosz beszivárog és viszályt szít köztük, aminek végén a csavargót lelövik. A repülés látványos, főleg 1921-ben lehetett az, de ezen kívűl nem sikerült rájönnöm, hogyan illeszkedik a filmbe ez a külön történet és amennyire olvastam, másoknak is rejtély.

Élmény

A film tehát vicces, felemelően humanista történet, számomra az eddigi legjobb (mégha a Nagyvárosi fények katartikus befejezését nem is überelheti), noha képileg nem varázsolt el. A érzelmes sztorihoz hozzátartozik, hogy Chaplin ekkortájt vesztette el elsőszülött fiát, valamint erőteljesen jelen van saját gyerekkorának nyomora. Valószínűleg ennek az őszinte személyességnek köszönheti életszerű érzelmeit ez a film.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Charlie Chaplin (Aranyláz, Nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor), Tom Wilson (Türelmetlenség), Henry Bergman (Aranyláz, Nagyvárosi fények, Modern idők), Granville Redmond (Nagyvárosi fények), Albert Austin (Aranyláz, Nagyvárosi fények)
- A kisfiút alakító Jakcie Coogan a filmvilág első gyereksztárja volt. Sok pénzt keresett, ám mire felnőtt, kiderült hogy szülei elköltötték a pénzt. Ennek hatására született meg a törvény, amely a gyerekszínészek keresetét a gyerek nagykorúságáig elzárja a gyámok elől.
- A filmben a csábító angyalt Lita Grey alakítja, aki később Chaplin felesége lesz.
- A filmben szereplő festő Granville Redmond a valóságban is elismert festő volt.