Cselekmény: Az öregedő Mecha egy egykor szebb napokat látott mandragóra-farmon él állandó alkoholmámorban, félig vak kisfia az erdőben vadászik, egyik kamaszlánya a bátyjára, a másik az indián szolgálólányukra (Andrea Lopez) van ráizgulva, a báty meg dugna mindenkit. Eközben Mecha rokona, a városi Tali nem kevésbé kaotikus háztartás próbál vezetni energikus kisgyerekeivel, iskolakezdés előtt pedig szeretne Mechával közösen kirándulni egyet...

Téma: Részben a cím egyértelműen megmagyarázza a látottakat, mind Mecha, mind Tali bele van poshadva, ragadva egy sehová sem tartó, széteső életbe. Viszont van egy rakás, nyilvánvaló jelkép, amelyeket nem feltétlenül sikerült értelmeznem - ezek egy része társadalmi, a másik részéről fogalmam sincs és nem is találtam értékelhető kritikát róla.

Tartalom: Martel forgatókönyve díjat nyert, ennek köszönhetően készülhetett el a film, de a zsűri megkérte, hogy legyen már szíves könnyebben befogadhatóvá átírni. Nos, tojt a kérésre, így nem teljesen vagyok benne biztos, hogy a fenti kis összefoglalóm mennyire pontos és ki kinek a kije, de még abban sem, hogy teljesen lineáris a cselekmény. Mindenesetre egyfelől adott Mecha enyésző birtoka, ahol a melegtől mindenki csak henyélni tud és élvezkedni - pontosabban a szülők hiába vedelnek, nem tűnnek mámorosnak a legkevésbé sem, a kamaszlányokban meg tombol a szexualitás, de még egy csókig se jutnak. A fiúgyerek erőszakos, vadászik. Mindegyikük rasszista indián szolgáikkal szemben. Tali családjában a lányok bár kisebbek, szinten túlszexualizáltak, az egyik fia pedig babonásan fél egy szörnytől, miközben épp neki nő extra foga a szájpadlásán. A városban megjelenik Szűz Mária egy híradás szerint. Tali ki akarna kicsit szabadulni a hétköznapokból és elutazni Mechával egy napra, de végül nem jön össze. Mecha állandó eposzi kellékei a jégkocka és a törölköző, mindenki állandóan az ágyon fekszik, nem történik érdemi esemény. A víz valamilyen formában mindig megjelenik.

Forma: Ennek ellenére végig meghúzódik a háttérben egyfajta baljós feszültség, sokan horrofilmnek aposztrofálják. Az első jelent kifejezetten apokaliptikus, ahogy a viharos időben a lepusztult medence mellett öregedő emberek csendesen alkoholizálnak; erre remekül rájátszanak a hangok kreatív felhasználásával, a medenceparti széktologatás pl. fülsüketítően hangos, de említhetném azt is, ahogy a gyerekek rezegtetik hangjukat a ventillátorral. A képek sosem nyíltak, de egyértelműen sejtetnek azzal, ahogy kiemelnek egy-egy részletet. A képi világ legjellemzőbb eleme, hogy minden lepusztult, kaotikus.

Élmény: A Gabbla szintét talán nem éri el, de sokban nagyon hasonlít rá ás mindenesetre ez már sokkal filmszerűbb élmény volt a többi korabeli latin filmnél, amelyeket pedig jobban ünnepelnek a latin filmművészet új iránymutatóiként. Nem tudok "belekötni", egyedi élmény mindenképp.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Andrea Lopez (Anyádat is)
  
• A filmet Martel szülővárosában forgatták. Elmondása szerint mindig undorodott a medencéktől, ezért lett olyan kifejező az amúgy státusszimbólumnak számító, ezúttal piszkos medence.