Artúr filmélményei

Out 1 (1971)

2016. május 10. 21:20 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Rivette, Jacques - Schiffman, Suzanne
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Michele Moretti, Hermine Karagheuz, Karen Puig, Michael Lonsdale, Sylvain Corthay, Edwine Moatti, Jean-Pierre Leaud, Eric Rohmer, Juliet Berto, Jacques Doniol-Valcroze, Marcel Bozonnet, Pierre Baillot, Alain Libolt, Bulle Ogier

Megjelenés: 1971, Franciaország
Hossz: kb. 13 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/CoLRNavAi_8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom

Két színésztársulat próbál egy-egy Aiszkhülosz-darabot: az egyik a testvérharcot feldolgozó Heten Théba ellen, a másik az emberiségért örök szenvedést vállaló Leláncolt Prométheusz. Eközben egy süketnéma fiú, Colin (Jean-Pierre Leaud) tolakodó szájharmonikázásával pénzt kényszerít ki kávéházban ülő emberektől. Frederique (Juliet Berto), a fiatal nő ugyancsak mások jóindulatára utazva csal ki pénzt kávéházi emberekből különféle sztorikat költve. Egy alkalommal Colin Balzac Emberi Színjátékából kap kitépett oldalakat, ami alapján nyomozni kezd és gyanítani kezdi, hogy a regényekben megjelenő titkos, befolyásos társaság, a Tizenhármak ma is létezhetnek. Frederique egy szélhámossága során leveleket zsákmányol, amelyek szintén erre a társaságra utalnak. Zsarolási lehetőséget látva bennük, megpróbál pénzt kérni a levelekért cserébe. Így jutnak el mindketten új szerelmekhez és többek között a színészekhez is.

Leírások szerint nem kell kutatnunk téma után, ugyanis nincsen; a lényeg a karakterek közötti folyamatos egyensúly-eltolódás lehet, viszonyaik átrendeződése. Őszintén szólva nekem meg még az se esett le, hogy két színjátszó csoport van, azt hittem ugyanazok :D Azt pedig kizártnak tartom, hogy sem az Aiszkhülösz-drámák, sem Balzac regényei ne nyújtanának valamiféle politikai-filozófiai többletjelentést, amennyiben az ember ismeri őket (főleg az utolsó képkocka miatt, melyben az egyik színész áll egy görög istennő szobra előtt).

Megvalósítás

A film elsődlegesen legfontosabb tulajdonsága, hogy 13 órás. Epizodikus, azaz 8 részre van osztva. Minden epizód elején rövid összefoglalót kapunk az eőző tartalmából fekete-fehér állóképek formájában, majd az őket követő jelenet még mindig fekete-fehér marad. Az egyes epizódok alcímei X-től Y-ig (pl. Colintól Frederique-ig), aminek mindössze annyi a jelentése, hogy az előbbi karakter jelenetével kezdődik a rész és az utóbbival végződik. Rendszerint kiderül valami új információ, amitől kicsit máshogy kezdünk nézni az egyes karakterekre és kapcsolataikra, erre viszony-átrendeződésre utaltam fentebb is. Ugyanakkor épp az az egyik legfőbb jellemzője a párbeszédeknek, hogy nagyon kevés konkrétumot említenek, ezért is fordulhatott elő, hogy nem ismertem fel a második színésztársulatot. A cselekményt elsősorban Frederique is Colin viszik előre, rajtuk keresztül vagy az ő hatásukra ismerjük meg a történet szempontjából fontos információkat, míg a színészek esetében fontos inkább egymással való kapcsolataik.

Már a korábban tárgyalt (bár későbbi) Celine és Julie csónakázikban is szembesülhettünk azzal, hogy Rivette-nél, a rendezőnél a forgatókönyv elvszerűen csak a film vázlatát jelenti, a többit színészeire és improvizálásukra bízza. Ezt még azzal fejelte meg, hogy nem volt hajlandó apróbb, váratlan események és hibák miatt megszakítani a flow-t. Pl. több jelenetnél hallható a háttérben a stáb vagy valakik beszélgetése. Először erre azt hittem, hogy csak a rossz minőségű tévéfelvétel miatt van, amihez hozzájutottam, aztán arra kezdtem gyanakodni, hogy Balzac regényét olvassa esetleg valaki fel, de valószínűleg csak arról volt szó, hogy ez nem zavarta meg Rivette-et. Bár előfordul a filmben számos játékosabb megoldás (hirtelen bevágásai fekete filmkockáknak, visszafelé beszélés, tükrök, kamerába beszélés... stb.), ezek nem meghatározó elemei a filmnek. A lényeg a színészeket kézikamerával követő nézőpont, amely azt az érzetet kelti, mintha egy nem látott szereplő szemszögéből látnánk az eseményeket. A jelenetek hosszan vágás nélküliek, nem engedik, hogy a színészek kiessenek szerepükből, ami különösen akkor szórakoztató, amikor az utcai jeleneteknél az egyszerű járókelők részeive válnak a filmnek, miközben a színészeknek hozni kell rögzítetlen szerepüket.

Élmény

So-so. A film hossza indokolt a Balzac-ot utánzó stílusa és tartalma miatt, és nagyon érdekes figyelni a színésztársulatok próbáit, gyakorlatait, ahogy időt hagyva maguknak próbálják átélni szerepeiket. Ugyanakkor ez a hossz és a konkrétumokat mellőző cselekménynélküliség rányomja bélyegét, és halálosan unalmas, nehezen követhető lesz. Ennyire elnyújtva sem a stílus, sem a sztori nem érdekes.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jean-Pierre Leaud (Négyszáz csapás, Bolond Pierrot, Hímnem-nőnem, A mama és a kurva, Amerikai éjszaka), Bulle Ogier (A burzsoázia diszkrét bája, Celine és Julie csónakázik), Juliet Berto (2 vagy 3 dolgot tudok csak róla..., Celine és Julie csónakázik), Barbet Schroeder (Celine és Julie csónakázik), Bernadette Lafont (A mama és a kurva)
- A filmben feltűnnek kisebb szerepekben Rohmer és Schroeder rendezők is.
- Készült egy rövidebb, négy és félórás változat "Spectre" címen, azonban állítólag ez a kihagyott elemek miatt egy egészen más film.
- A film címe egyszerűen annak szól, hogy ekkoribban gyakori szleng volt az "in" használata. Hát akkor legyen a film címe "Out", tök logikus, nem?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr9112698831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása