Cselekmény: Cséplő Gyuri fiatal, zalai cigány egy cigánytelepről, de társainál öntudatosabb, ezért elhatározza, hogy harmadmagával a fővárosba megy munkát keresni és összegyűjt egy olcsóbb házravalót. Az első munkahelyre nem elég képzettek, a másodiknál nincs szállás, a harmadiknál tériszonyosak. Eddigre egyiküknek honvágy lesz és hazamegy, így Gyuri és testvére maradnak ketten. Szerencsére egy téglagyárban sikerül elhelyezkedni...

Téma: A Filmregényhez hasonlóan ez a film is a "Szociológiai filmcsoportot" kiáltvány gyermeke, a téma a cigányság, pontosabban a fővárosba ingázó vidéki cigányok élete, de nem dokumentumfilmes, hanem doku-játékfilm formában. Gyuri belső konfliktusa a magány és az előrelépés összeférhetetlensége, a külső pedig szegénység és a cigánysággal szembeni előítéletek.

Tartalom: Gyuri öntudatos személyiségét szépen felvezetik azzal, hogy mivel szégyelli, hogy az ő lakhelye hivatalosan is csak cigánytelepként szerepel a papírokon, bemegy a hivatalba és eléri, hogy elnevezzenek ott egy utcát. Érzi, hogy a faluban, ahol erősek az előítéletek (ld. kocsmai jelenet), nem tud egyről a kettőre lépni, ezért elhatározza, hogy Budapestre megy dolgozni és ott összegyűjt annyi pénzt, hogy vehessen egy kis házat. Jellemző motívum, hogy alulképzettségükre hivatkozva előbb a kommunista szervezetekből zárják ki őket, illetve munkalehetőségeik is erősen leszűkülnek. Gyuri többedmagával indul, de a többiek honvágyuk miatt lemorzsolódnak. A munkásszállón magyarokkal lakik, de nincs a lakók közt lényegi különbség, ez a történet központi magja, azaz az a hitvallás, hogy a cigánykérdés valójában szociális kérdés és nem kulturális vagy etnikai. Ezt erősíti a roma klubbéli jelenet is, ahol hiába van cigányokkal, azok értelmiségiek és nincs közös kapcsolódási pontjuk. Spolier: Gyuri végül arra jut, hogy mégiscsak jobb szerettei között lenni, ugyanakkor a történet végén mégis visszaindul Budapestre, mert otthon is kilátástalan az élet.

Forma: A Filmregényhez hasonlóan itt is hosszas anyaggyűjtés előzte meg a filmet és igyekeztek valós élethelyzeteket valós szereplőkkel eljátszatni. Ez a film azonban sokkal kevésbé játékfilmes, a rendező ugyanis igazi helyzeteket vett fel, bár erősen manipulálva: a munkamódszere ugyanis az volt, hogy az adott helyszínen forgatni kezdett, és amikor már a résztvevők hozzászoktak a kamerához, akkor érkezett Gyuri, akiről nem tudták, hogy ő a főszereplő. Némileg problémás volt, hogy a hangot nem mindig lehetett érteni, illetve többször valamely roma nyelven szólaltak meg, de felirat nem volt. A képeknek nem volt (legalábbis nem vettem észre) művészi funkciójuk, a sítlus teljesen dokumentumfilmes.

Élmény: Ami jó, hogy alapvetően pozitív szemléletű: nincs kihegyezve nyomorpornóra, vannak bájos részek (pl. amikor Gyuri először használ életében mozgólépcsőt vagy telefont), és hisz abban, hogy van kiút a helyzetből. Ma már tudjuk sajnos, hogy csak romlott a helyzet azóta. Ugyanakkor tágabb értelemben felfogható simán rendszerkritikaként is, hiszen kinek kellett volna felemelni a szegényeket, ha nem a szocialista államnak?

Érdekességek:

• A cigánytelep Németfaluban, a zalaegerszegi járásban van, amely most egy közel kétszáz fős község.
  
• Gyuri a film bemutatója után pár hónnap tüdőbajban, 25 évesen elhunyt.
• Gyuriék szintók, azaz németcigányok, javarészt Nyugat-Európa cigányai is belőlük állnak, Magyarországra vélhetően Nyugatról vándoroltak be a 17. századtól kezdve az ottani üldöztetés miatt. De lehet, hogy vendcigány, ami délszláv cigányt jelöl. Aki ért hozzá, tegyen igazságot.