Cselekmény: Helena (Mercedes Moran) egy hotel elvált konferenciaszervezője, nem örül túlságosan, amikor megtudja, hogy exének ikrei születnek. Kamasz lánya, Amalia erősen vallásos, az iskolában a hivatásról tanulnak, de amikor a tömegben egy idősebb férfi fogdosni kezdi, elragadja a kéj. A férfi Dr Jano, a jelenlegi orvoskonferencia egyik résztvevője. Amikor Helena megismerkedik vele, talán exférje gyerekvárása miatt szeretne vele intimebb kapcsolatba kerülni. A férfi nem is sejti, hogy Amalia is figyeli és vágyakozik utána...

Téma: Elvileg Amalia ébredező szexualitása van a középpontban egy olyan társadalmi közegben, ahol a téma erősen tabu. Részemről azonban van benne egy csomó dolog, amit nem tudok hova tenni, a kevés és rövidke leírás pedig kevés kapaszkodót nyújt. De talán csak Martel stílusa miatt vélek benne többet felfedezni ennél.

Tartalom: Az egyházi iskollában kezdünk, ahol azonnal megjelenik az első motívum, a vallás révén elfojtott szexualitás, amikor a lányok a legmocskosabb dolgokról kuncognak, illetve egy másik téma, a hivatás, az isteni sugallat megtalálása, amit a lányok szintén közönséges dolgokkal, horrorsztorikkal hoznak összefüggésbe. Amikor Dr Jano a tömegben hozzádörgölőzik Amaliához, a lány egyszerre tekinti isteni küldetésének, hogy megváltsa a férfi bűnét, de egyben fel is izgatja az élmény. Fordul a kocka, ő kezdi titokban követni és szinte zaklatni a férfit, aki már megbánta a dolgot. A több mellékszál mellett Amalia elvált anyja, Helena cselekményszála van még a középbontban, aki konferenciát rendez egy hotelben és próbálna kikezdeni az amúgy nem túl vonzó Janoval, de a férfi túl bizonytalan, hiszen családja is van, pedig az orvosok hírhedtek arról, hogy a konferenciák alatt kikezdenek mindenkivel. Martel az Ingoványban megismert módon itt is csak érzékeltet, belerángat minket a helyzet hangulatába, de vagy nem történik semmi vagy nem mutatja meg, és ez baromi hatásosan fejezi ki szexuális feszültséget. És bár műfaja dráma, valójában ez egy komédia, simán lehetne tini vagy szexvígjáték, tele van vicces jelenetekkel, de azokat nem komikusan tálalja. Ahogy említettem, Martel ezen filmjében is van egy rakás jelkép, amikkel nem tudok mit kezdeni (pl. Helena hallása), de talán megvagyunk nélkülük is.

Forma: Az intimitást kifejezendő sok az arc- és testközeli kép, de ezúttal a töredékét sem fedeztem fel annak a kreativitásnak, ami az Ingoványban fellelhető volt (persze ez engem is minősíthet). Ezt a filmet is Martel szülővárosában forgatták, de ezúttal a lepusztultság nem volt kiemelkedő, emiatt Martel szokásos medenceiszonya sem jött át. A zajok itt is jóval erősebbek a normálisnál (igen, lehet izgalmas az úszómedence fémkorlátjának csapódó víz hangja is), ha nincs párbeszéd, ami szintén remek eszköz az intimitás érzésének erősítéséhez. Jellegzetes a zene a temerinnek köszönhetően, de nem sikerült megfejtenem a jelentőségét, pedig van neki.

Élmény: Stílusában hasonló, de számomra gyengébb film az Ingoványnál, annak még talán a szexualitása is erősebb volt, noha az inkább ennek a filmnek a témája. Sokkal élvezetesebb onnantól kezdve, ha rájövünk, hogy alapvetően vígjátékról van szó, de azért az érzékeny ábrázolása a karakterek belső vívódásainak és az elfojott helyzeteknek mégis erősen drámaivá teszi.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Mercedes Moran (Ingovány)