Cselekmény: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság a pokol kapujában. A király három fia boldogan megnősült, de haláluk után a feleségek nem birtak kíváncsiságukkal és kinyitották a tiltott, lezárt kapukat; a pokol ekkor három sárkány formájában rászabadult a világra. Később a királyné reinkarnációjának, a fehér lónak (Szemes Mari) három fia született. A legkisebb Fanyűvő (Cserhalmi György), aki hallva a történetet, elhatározza, hogy legyőzi a sárkányokat. Hogy elég ereje legyen, kétszer hét évig szopik, amibe anyja ugyan belehal, de ő valóban rendkívül erős lesz. Útnak indul az alvilágba; előbb Kőmorzsolóval (Cserhalmi György) találkozik, majd Vasgyúróval (Cserhalmi György), akik mindketten csatlakoznak hozzá, miután megbirkóznak és Fanyűvő bizonyul a legerősebbnek...

Téma: Jankovics legfőbb üzenetének a legjelentéktelenebb részt, az iparosodás árnyoldalát tekintette, de ez nem kaphatott elég hangsúlyt az  iparfetisiszta kommunizmus miatt. Szintén nem fejthette ki hasonló okból az örök körforgást, bár ez már hangsúlyosabb lett, így a végére egy eredetmondákból és népmesékből összegyúrt archetipikus mese jött létre.

Tartalom: A sztyeppei népek mondáiból és jelképrendszeréből megalkotott történet egyfajta ősbűnnel indul, ahol a női kíváncsiság bűnbe taszítja a világot, de az ősanya és az ősapa is valamilyen formában továbbélve újraalkottják természeti jelenségeket megtestesítő fiaikat, akik legyőzve a sárkányokat helyreállítják a világ rendjét. Megszámlálhatatlanul sok a természeti jelkép az égitestektől az időjárási jelenségeken át a szexualitásig, amire rárakódnak a számmisztika jellemző számai, különösen a három, ami a cselekmény hármas tagolódásában is tettenérhető. Az örök körforgást az események ismétlődése jelképezi, az iparosodás iránti ellenszenvet a sárkányok alakja, illetve a végső, a történethez nem kapcsolódó kép, ahol Fanyűvő lassan belevész a városi szmogba. A szó nem negatív értelmében a történet és a karakterek primitívek.

Forma: Hatásosabban fejezi ki az üzenetet a képi világ, amely egymásba folyó, egymásba átalakuló geometriai, népi és természeti alakzatokból áll. Ezek dinamikusan mozognak, lüktetnek, nem véletlenül tartják a külföldi írások pszichedelikusnak, pedig itt inkább csak a már Sisyphusban is megfigyelhető mozgásábrázolásról van szó. A színek élénkek, kontrasztosak, villódzanak, gyakran absztraktba mennek át, ezért elsőre nehéz nyomon követni, mi is történik, és nem segít ezen a kevés párbeszéd sem. A zene elektronikus, a hangok manipuláltak, ami a rajzolási stílushoz jól passzol és a korszakhoz is, de a történetet tekintve talán a népi jellegű zene ideillőbb lett volna.

Élmény: Gyerekkoromban nem tudtam hova tenni, de felnőttként sem egyszerű első látásra, hiszen erősen stilizált. Kétségtelenül egyedi, sajnálhatjuk, hogy nem valósultak meg Jankovics eredeti elképzelései, biztosan sokkal hatásosabb lett volna.

Érdekességek:

• Korábban hallottuk:
  
  • Cserhalmi György (Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Az ötödik pecsét)
  • Pap Vera (Angi Vera, Csontváry)
  • Szemes Mari (Tűzoltó utca 25)
  • Szabó Gyula (A tizedes meg a többiek)
• Az alapjául szolgáló mese itt olvasható.