Cselekmény: Hédi (Temessy Hédi) idősődő, ápolásra szoruló anya, akinek eléggé megromlott a viszonya vele élő, semmirekellő fiával, Jánossal (Derzsi János). Legújabb veszekedésük apropója, hogy János hazaviszi pár hétre egy ismerősét, a pénzügyi gondokkal küzdő Tibort (Hetényi Pál).  Anna, az ápoló, vele élő szeretője, Miklós (Székely B. Miklós) és Tibor is megértő mind az anyával, mind a fiúval szemben...

Téma: Valószínűleg ez az írás jár legközelebb az igazsághoz, de vele sem vagyok elégedett. nyilvánvalóan az egész valami nagyon jelképes társadalmi dolog, olyasmi, mint a Panelkapcsolat, csak itt inkább társadalmi ösztönlények vannak összezárva. De gyakran olyan érzésem volt, hogy ez inkább ironikus akar lenni és nevetni kellene a sztereotip figurákon.

Tartalom: Az elején kicsit nehéz összerakni az eseményeket, mert a karakterek közhelyekben beszélnek, de aztán szépen lassan megismerjük őket. Hédi az anya, övé a lakás, végigdolgozta életét és csak arra vágyik, hogy gondtalanul élhessen. Ebben elsősorban János, a fia akadályozza meg, aki nem hajlandó semmit se kezdeni magával és mindig pénzt követel. János annyiban különlegesebb eset a többieknél, hogy nem beszél az érzéseiről, csak hedonista módra élni akar nem törődve másokkal. A másik állandó szereplő Anna, az ápoló és cseléd, aki mindenkit meghallgat, de közben egymás ellen hangolja őket. Velük lakik szeretője, Miklós, aki a gyengédség és erőszak szélsőségeibn tud csak gondolkodni. Végül beköltözik Tibor,, János ismerőse, aki tanári szakmájához méltón javítani akarna a helyzeten, de tudja, hogy gyenge hozzá. E kapcsolatok dimanikája változik a történet során, de érdemi változás nem következik be. A legfőbb jelkép maga a lakás, amit Az öldöklő angyalhoz hasonlóan képtelenek elhagyni főhőseink, így simán vehetjük az ország vagy a társadalom egésze jelképének: minden nehézség ellenére a lakók kénytelenek együtt maradni, pedig... Ja, és ha valaki érti, megmagyarázná a címet?

Forma: Ez az első színes Tarr-filmem (és állítólag az utolsó is), és nem gondolta túl, baromi egyszerűen az alapszínekkel világította meg a szzereplőket vagy a helyszínt. Azt gondoltam, lehet jelentése a színeknek, de elsőre nem sikerült rájönnöm, mert minden gondolatomnak később láttam az ellenkezőjét is. Az egész egyetlen helyszínen játszódik, a díszlet minimalista, de közben kicsit olyan is, mintha egy festmény részlete lenne, a falak legalábbis határozottan egy vászonból állnak, a festmények a falakon pedig üresek. Mindenütt kis szobrok és árnyékaik látszódnak. Ja igen, az árnyékok, azok vannak, időnként kifejezetten noiros, de amúgy sincs soha sok fény, ami hozzájárul a csendes initmitáshoz. A kamera többnyire a beszélőt veszi közelről, csak ritkán fér bele két arc is. A zene egy-egy ponton a megfelelő jelenettel előidézi a Werckmeister harmóniák Öregjét. A színészekkel nem voltam megelégedve, a filmhez és karaktereikhez hasonlóan túl stilizáltak voltak, de persze lehet, hogy pont ez volt a cél.

Élmény: Állítólag ez a film volt a fordulópont Tarr életében, ahogy elkezdett elmozdulni a dokumentaristább filmek irányából a saját hangja felé. Jobban is élveztem az előzőnél, de valahogy nem tudott a története magával ragadni és a képi világa elkápráztatni.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Temessy Hédi (Tűzoltó utca 25, Csontváry, Mephisto)
    
  • Székely B. Miklós (Egymásra nézve, Sátántangó)
  • Hetényi Pál (Apa, Még kér a nép)
  • Derzsi János (Sátántangó, Werckmeister harmóniák, A torinói ló)
• Színészdinasztiák: Temessy Hédi élettársa Gobbi Hilda; Bodnár Erika férje Bálint András;